Április elsején (mikor máskor?) derült ki minden. Amikor a dokinő megmutatta a vérvétel laboreredményeit, majdnem szívszélhűdést kaptam. (Pedig a szívemmel semmi gond nem volt). Tulajdonképpen egyik szervemmel sem volt semmilyen - általam érzékelt - gond, orvosnál nem voltam sac per kábé másfél éve. Azt is mondta, hogy ez bizony magas. Nagyon magas. És az orrom alá dugta a papírját, rajta a számok, feketén, fehéren bámultak rám: 9 mmol/l-es vércukorérték, vizeletcukor pozitivitás… ez nekem kínai.
Azt láttam, hogy magasabb, mint a megengedett, de nem tudtam, hogy ez mit jelent, gondoltam elcserélték a leletet, nézzenek már utána. Megpróbáltam viccel elütni a dolgot, hogy lehet, hogy nem kellett volna éhgyomor helyett három franciakrémessel a hasamban vérvételre menni… De a doktornő nagyon komolyan nézett, nem akart nevetni, és ettől már nekem is összeugrott az amúgy üres gyomrom. De hát erről nem volt szó! Én csak a jogosítványomat szerettem volna meghosszabbítani, és ezért a kötelező rutinvizsgálat miatt hagytam, hogy vért vegyenek tőlem. És aztán jön ez a hideg zuhany. Hogy cukorbeteg vagyok. Én.
Hm… Lássuk csak. Margit néni a harmadikról. Naftalin és aceton szaga van, bár csak ez utóbbi utal rá egy leheletnyit, hogy cukros. Róla elhiszem, hogy cukorbeteg, hisz hetven fölött ez már nem meglepő. Aztán még azt is tudom, hogy van, aki ezzel születik, van, akinek a várandóssága alatt nő meg a cukra. De hogy egy rutinvizsgálat során derüljön ki, egy teljesen egészséges emberről, hogy diabéteszes, az hihetetlen. Panaszom, tünetem sem volt. Nem is szeretem az édességet. És nem is vagyok öreg! Másodvirágzásom-élem, és igenis jól érzem magam a bőrömben. Idén voltam negyvenöt, és vonzóbb vagyok, mint fénykoromban! Egy kis párna itt, egy kis husika ott, de legalább van mit fogni rajtam! Na jó, az igaz, hogy derékban talán erősebb vagyok a kelletténél… olyan alma-forma… de az az én koromban már megengedett, nem?!
Egész héten dolgozom, a beosztottjaim le- és kifárasztanak, viszem a céget a hátamon, még majd elmegyek a sok szőke kiscsaj közé szpinningelni, vagy mi. Elég nekem a heti nagybevásárlás, végigcaplatni a piacon, egyenként fél mázsás csomagokkal a kezemben! Nem beszélve arról a maratoni távról, amit egyik-másik plázában futok le fizetésnapon… Kinek van kedve még ezen felül mozogni?!