Új(ra) én!!!

Most ne firtassuk, mi volt ez a nagy csönd. Pont az. Erre volt szükségem. (Meg volt még közben ronda baleset, hosszú utazás, macskaműtét, miegymás… szóval elvitorláztam egy kicsit az Élet Tengerén…) A lényeg, hogy itt vagyok. És hogy vagyok? Használhatnék olyan nagy szavakat, hogy újjászülettem, meg soha nem voltam jobban, de úgysem tudnám visszaadni betűkben, leírni azt az érzést, ahogy megváltozott az életem. Jobban mondva az életem minősége változott meg. Kettestípusú cukorbetegségem nem múlt el, de "átalakult". És vele együtt én is. Meg tanultunk egymással élni. A diabéteszem nagyon sok dologra megtanított, és most már hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen "lapot" osztott nekem. Ha annak idején nem megyek el arra a rutinvizsgálatra, nem derül ki, hogy cukros vagyok, és akkor valószínűleg néhány év múlva már valamelyik szörnyű szövődményétől szenvednék. De e helyett lefogytam, a test (em) mozg (at) ás (a) az életem része lett, és az egészséges táplálkozás elhivatott követője lettem. Sokszor még a családom megrögzöttebb és elutasító tagjai is beállnak lobogó zászlajam alá, mellém a csatasorba. Egészségesebbnek, fittebbnek érzem magam, mint húszévesen (se). Ezt a sikert nem értem volna el szeretteim támogatása nélkül (Köszönöm Nektek, hogy kitartottak mellettem, elviseltetek, és egyikőtök sem költözött el a nagyihoz! Könnycsepp szememből kimorzsol…) Sokat köszönhetek a sarki zöldségesnek (Hálám üldözi, Pista bácsi, hogy mindig félreteszi nekem a legszebb, legfrissebb, legharmatosabb darabokat!), persze magamnak is (Köszi, öreglány, jók vagyunk együtt… egyben…), és végül, de nem utolsó sorban a dokimnak, aki azt a kombinált bogyót ajánlotta, melynek (is) köszönhetően a vércukorszintem mindig a legjobb értéken áll!
Érdekelnek a részletek? Folyt. köv.!