Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További részletek itt!

Húsvizit-sokk

Diabetes Portál

 Olvasva: 1233 alkalommal


Húsvizit-sokk


Emlékszem, mikor megtudtam, hogy diabéteszem van, alig tudtam abbahagyni az írást, hisz annyi új jelenség és mozzanat volt az életemben, ami nem csak az én, de a családom életvitelére is hatással volt, és ezekhez nem volt könnyű hozzászokni. Régen sem voltam egy könnyen alkalmazkodó típus, ez miért pont így 40 fölött változna… Még szinte fel sem fogtuk mit történt, mikor már az életünk részévé vált. Utólag belegondolva, nem is biztos, hogy ez olyan rossz dolog, mármint ne értsetek félre, nem örülök neki vagy hasonló, de mint mindennek ennek is meg van a jó oldala. Ha nem jön ez a kis cukor, talán sose adom le azt a pár kilót, nem kezdek el rendszeresen tornázni, és nem térek át (családommal együtt) az egészséges táplálkozásra! Barna kenyér, teljes kiőrlésű liszt, sok zöldség, gyümölcs stb. Miért vagyunk eleve így beállítva, hogy vm-nek történnie kell, ahhoz hogy változtatni tudjunk? A lényeg, hogy ha kell megtesszük, még ha nehéz is. Ha már témánál vagyunk, most volt a Húsvét, persze nekünk is roskadásig tele még mindig a hűtőnk, az akkori állapotról ne is beszéljünk. Mintha csak vendégség lenne, érkeznek a kaják mindenhonnan. A nagyiktól, szomszédoktól és még sorolhatnám… És ilyenkor álljunk ellent a kísértésnek, amikor ott a sonka, tojás, torma, és még sok-sok finomság egy karnyújtásnyira tőlem. Na ilyenkor nagyon tudok szenvedni. És a Húsvét csak a hab volt a tortán. Pár héttel az ünnep előtt meghúztam a bokám edzés közben, több se kellett, egyből mentem az sztk-ba, röntgenezzenek meg vagy tudtam is én, csak rakják helyre. Eddig úgy tudtam,  nem kell vizitdíjat fizetnem, mert diabéteszes vagyok ugye, és a szokásos rutinon túl más vizsgálatokra nem igen jártam. Na de most szembesültem! Az hagyján hogy az egész napomat bent töltöttem, mert mindenki a röntgenre várt vagy az orvosra, de még másnap is vissza kellett mennem ellenőrzésre, hogy lement-e a duzzanat, és ezért kétszer is ki kellett fizetnem a vizitdíjat, amit eddig egyszer sem kértek! Szóval jól alakultak az ünnepek: sorban állás, bokaficam, várakozás, és még csak enni sem ehettem egy tisztességeset vigasztalás képpen…

címkék: