Az ÓRIÁSI érdeklődésre való tekintettel, és mert szétvet mindenkit a kíváncsiság itt a freeblog hasábjain, lerántom a leplet. Megpróbálom elmondani, mi a különbség az 1-es és a 2-es diabetes között. (Van ám egy harmadik csoportja is, amit terhességi cukorbetegségnek hívnak, és mint a neve is utal rá a várandósság alatt ismerik fel. És hogy fokozzam a kedélyeket, vannak még ezeken kívül is, speciális diabétesz típusok) Bár elég zsenge cukorbetegnek számítok - már nem a koromnál fogva, hisz mint említettem négy és fél ixes vagyok, és bár sokan nem szoktak dicsekedni a korukkal, én egész jól érzem, vagyis éreztem magam a bőrömben egészen addig, amíg ki nem derítették, hogy diabetes-em van… -, úgyhogy én is csak most tanulom. A "továbbképzés" féléves vizsgáit teszem, hiszen kábé hat hónapja kell nekem, mint nem mai csirkének együtt élnem "Édesemmel", a cukorbajommal.
Szóval volt egyszer, hol nem volt… Az 1-es típusú cukorbetegségben a rosszul működő immunrendszer elpusztítja a hasnyálmirigy inzulintermelő szigetsejtjeit. Előbb-utóbb teljes inzulinhiány alakul ki, ennek következményeként a szőlőcukor nem tud bejutni a sejtekbe, a sejtek viszont "éheznek". És mivel az inzulintermelő sejtek elpusztulnak, a betegek csak inzulininjekcióval tarthatók életben. Ez elég ijesztően hangzik, és tényleg az, a valóságban is elég ijesztő. Jellemző az 1-es diabetesre, hogy gyerek-, vagy fiatalkorban diagnosztizálják, de igazából bármely életkorban előfordulhat. Mint mondtam, nem vagyok mai csirke, gyerek, meg fiatal pláne nem, úgyhogy én a 2-es típusú cukorbajból képeztem ki magam.
Szóval a mi (jajj, még mindig olyan fura így írni…) hasnyálmirigyünk… na jó, ez a királyi többes szám így nem jó. Az én saját hasnyálmirigyem, a példának okáért képes ugyan inzulint termelni… (Hoppá, bent felejtettem a sütőben az almás pitét… mindjárt folytatom, kérem, maradjanak velünk, ne kapcsoljanak más csatornára… Műsorunk második felében elkalauzoljuk Önöket a Langerhans-szigetekhez, és környékére, a hasnyálmirigy állományomra…