Nincs valami jó kedvem. Most jövök az esti kocogásból. Nem mondom, hogy szeretem… Elkezdeni a legnehezebb. Beöltözni ebben a farkas-üvöltő hidegben. Húúúú… Ja, és iszonyú összeget költöttem futó- és sétálócipőre, hisz az orvosom direkt a lelkemre kötötte, hogy vigyázzak a lábamra. (Esténként a kisebbik lányom tart "talp-mustrát". Tükör helyett ő nézi meg, hogy nincs-e sérülés a talpamon. Nagyon szigorúan veszi, és addig nem feküdhetek le, amíg meg nem vizsgált…) Kerülni kell a sérüléseket, és kényelmes cipőket kell hordani. Nekünk, diabeteszeseknek, nagyon kell vigyázni a lábunkra. Főleg sportolás közben.
Sportolás, testmozgás, egészséges életmód… Ma is rettenetes volt. De szerencsére találtam egy jó kis parkot, amit már ötször körbe tudok futni, és csak utána kezd el szúrni az oldalam. Így sípolva hazasétáltam. Minek ez az egész hajtás?! Hisz még mindig nem fogytam egy grammot se!!! Állok a mérlegen, és még mindig jóval hetven fölött van a mutató. És az állandó kalória-számolgatás! Sosem tudtam, hogy 100 gramm csicsókában 30 Kcal van…