Úgy gondolom, talán le kellene írnom, hogyan is jutottam el idáig.
Hosszú ideig nagyon büszke voltam arra, hogy nekem soha semmi bajom nincs, rendszeres véradó voltam - mindig minden leletem nagyon jó volt, s ez megnyugtatott. Kb. 1992-ben örömmel vettem részt egy vállalati egészségügyi szűrésen - gondolván, hogy most újra bebizonyosodik, milyen egészséges vagyok. Csakhogy ezúttal kiderült, hogy magasabb a cukrom a kelleténél, s a terheléses cukorvizsgálat után az orvos közölte velem, hogy ez, bizony 2.típusú cukorbetegség. Eleinte csak kerülnöm kellett a cukros ételeket, később már mindent, ami cukrot tartalmaz, majd a szénhidrát-fogyasztást kellett csökkenteni. Végülis igyekeztem, de középvezetőként meglehetősen feszített munkatempóban dolgoztam, időnként nem reggeliztem, ebédelni bőségesen ebédeltem, s vacsoráztam. Szóval jó étvágyam volt, mint korábban is. A cukorbetegség felfedezése előtt már igencsak súlyos voltam. A betegség felfedezése után viszont kb. 20kg-ot lefogytam - ami nem volt baj.
Túl sokat soha nem mozogtam - eltekintve a nagy lakásban megtett km-ektől-, nem sportoltam. Igen keveset voltam levegőn - kb a munkahelyemig meg vissza. Állandó stresszben voltam, hogy a munkahelyemen is és otthon is (3 gyerek, nagy háztartás vezetése) meg tudjak felelni. Mindemellett cigarettáztam. Így azt hiszem mindent elkövettem, hogy cukorbeteg legyek, bár a családban erre egyetlen példa sem volt.
A helyzet egyre romlott - hiszen a körülményeken sem változtattam - lassan tablettás lettem, ezek mennyisége is fokozatosan nőtt, ami azért jelentett problémát, mert közben sok egyéb betegségemre is fény derült: érszűkület, zsugorvese, magas vérnyomás, koszorúér szűkület, amelyekre szintén gyógyszereket kell szednem. Tavaly újra cukor-gyógyszerváltás vált szükségessé nálam, amit a szervezetem már nem tudott elviselni, s ekkor lettem inzulinos.
Ma már megtanultam együttélni ezzel, de vannak esetek, amikor zavarba jövök, mert nem tudom mitől ment le túlságosan a cukrom, vagy éppen mitől ment fel (ez utóbbit még talán könnyebben meg tudom magyarázni).
Tanulság mások számára: bármilyen egészségeseknek is érzik magukat, igyekezzenek egészségesen táplálkozni, sokat mozogni, levegőzni, nem dohányozni, s úgy általában odafigyelni magukra, egészséges életmódot élni, mert ha már orvosra van szükség, akkor baj van.