Négy éve történt az eset....Elértem életem legnagyobb testsúlyát, s néha éreztem fura tüneteket. Elkapott a szomjúság, s sokat jártam ki utána. Azt hittem, hogy valamiért nagyon kívánom a folyadékot. Igaz, közben sokszor rossz volt a közérzetem, sőt kifejezetten rosszul éreztem magamat. Nem fogytam, ezért nem gondoltam cukorbetegségre. A köztudatban eléggé benne van, hogy az fogyással jár. Már nem tudom miért, de el kellett mennem egy rutinvérképre, az eredmény úgy hozták el nekem, nem én mentem be érte.
Még jó......Ahogy megláttam az éhomi vércukor szint értékemet, elsötétült a világ is előttem !! 24,6 mmol volt a vércukrom reggel !! Telefonáltam a laborba, azt ajánlották, hogy azonnal menjek be a kórházba, mivel be is kómálhatok ilyen értékkel. /azóta csak feljebb mehetett, mert ettem nap közben/ Nem fogadtam szót, nem mentem be, tudom, lehet, hogy ez felelőtlenség. Elhatároztam, hogy én megoldom a dolgot. Visszamentem a háziorvoshoz, aki támogatott ebben, mondta, hogy kapok 2-3 napot, ha jelentősen nem csökken a vércukrom, mégis be kell menni kórházba.
Másnap már "csak" 15,9 volt a vércukor, s harmadnapra elértem a 10-es értéket. A következő egy hónap során pedig szinte normálisra állt be. Mindezt az étkezés drasztikus megváltoztatásával és kemény fogyókúrával tudtam megcsinálni. Napi 100 CH volt a maximumom, s 1200 kcal-t ettem. Kerültem minden magas GI-értékű élelmiszert.
Azóta fogytam 60 kg-ot, s teljesen száműztem életemből a következő élelmiszereket: fehér cukor, mindenféle cukor, fehér liszt, rizs, burgonya, édességek, sütemények, cukorkák, ships-ek, üdítők, stb. Semmilyen magas GI-indexű élelmiszert nem eszem. Talán egy-két kivétel volt az évek alatt. Mindig eszemben volt az a halálfélelem, amit a laborlelet láttán éreztem.
Most újabb 40 kg-tól szeretnék még megszabadulni, talán blog írásával könnyebb lesz a dolgom. Összesen, több mint száz kg-ot kell lefogynom. Nehéz. Hosszú az út egyedül...