Nem tudtam a cukorbetegségemről..hetedik folytatás..
Én is , mind mindenki más, sokat gondolkodtam azon, hogyan is kerültem ebbe – az inzulinos – helyzetbe.
Egész életemben mindig sportos foglalkozást űztem, évenkénti – kötelező – orvosi vizsgálatra jártam, ez a munkakörömben kötelező is volt.
Vigyáztam a súlyomra, nem italoztam, nem dohányoztam, két gyermekkel, feleségemmel boldog családi életet éltem, igazán nem voltak anyagi gondjaim sem.
Végső soron a cukorbetegséget - talán – örökségképpen kaptam, ugyanis édesanyám is II.-es típusú cukorbeteg volt életének utolsó tíz-tizenöt évében.Úgylátszik, hogy szervezetem csak 60 évre van kalibrálva, és utána – a „vizözön”, a diabetes problémák, az inzulin termelő sejtek idáig bírták…
Ezt a gondolatmenetet végigvivendő, saját – már felnőtt – családos gyermekeim is erre a sorsra jutnak ? Ők is ugyanilyen távoli veszélyben vannak ? Náluk is be fog ez következni ?? Mit is tanácsolhatnék nekik ??
Tudja erre valaki a választ ???
telepathic….folytatom…