Mit érdemes tudni az édesítőszerekről?
Kellemesebbé tehetik a diétát az édes ízről lemondani nem tudó betegek számára. Az édesítőszerek két csoportra oszthatók.
Mesterséges
Az un. mesterséges. vagy intenzív édesítőszerek jellemzője, hogy szénhidrátot és így energiát nem tartalmaznak, tehát a szigorúan energiaszegény étrendbe is beleilleszthetőek, alkalmazásuk biztonságosnak tekinthető. Négyfajta mesterséges édesítőszer, illetve gyári keverékei vannak forgalomban (különböző gyári neveken), a szacharin, a ciklamát, az aceszulfám-K és az aszpartam. A hőre nem bomló ciklamát és aceszulfám K főzéshez is kiválóak.. Fontos alkotórészeit képezik az energiamentes üdítőitaloknak, light gyümölcsnektároknak és gyümölcsleveknek, természetesen ez utóbbiak átlag 5%-os természetes cukortartalma beszámolandó a napi szénhidrátbevitelbe.
Cukorhelyettesítők
A másik csoportba tartozó un. cukorhelyettesítő anvygok térfogatuknál fogva helyettesíteni tudják a cukrot édesipari vagy sütőipari termékekben (csokoládé, desszert, sütemények). Fontos, hogy energiatartalmuk közel megegyezik a cukor energiatartalmával, hizlalnak, tehát testsúlytöbblettel rendelkezők számára semmiképpen nem javasolható a fogyasztásuk. A gyakorlatban két fajtájukat használják a fruktózt és aszorbitot. Összességben napi 50 g mennyiségben fogyaszthatóak (normális testsúlyú betegeknek) , természetesen a napi szénhidrátmennyiségbe beszámolandók.
A fruktóz hátránya, hogy nagy mennyiségben kedvezőtlenül befolyásolja a vérzsír-szintet, így normális testsúlyú betegeknek is maximum napi 25 g mennyiség ajánlható
A szorbit hátrányát jelenti az a tulajdonsága, hogy nagyobb mennyiségben fogyasztva bélpuffadást, hasmenést okozhat. Javasolt napi mennyisége maximum 30g. Normális testsúlvú betegekben sincs különösebb előnvük a cukorhoz képest az hiszen közel megegyező mértékű étkezés utáni vércukor-emelkedést okoznak felesleges kérni a vényre felírásukat a kezelőorvostóI.