A mai napig vitatják, hogy izomlázra érdemes e újra edzeni vagy nem. Ez mindig a kérdések kérdése volt, elméletben kétféle van, az egyikre szabad, a másikra nem, de hogy hogyan lehet megállapítani hogy melyik van éppen, nah azt kb. senki se tudja.
Tehát marad az, hogy vagy napokig szenvedek, vagy rádolgozok, szenvedek, de hamarabb elmúlik.
Szombaton mentünk 21 km-t gyakorlatilag csak hegynek felfele. Rég nem volt ekkora izomlázam. 1 nap pihenőnapot beiktattam, majd ma folytattam az edzéstervet, amit követek. Az első 15 percben úgy éreztem, hogy egy nagy kavics lett a vádlim helyén, de szerencsére edzés végére "felbomlott". Így most végre elmúlt az izomláz :)
A másik meg, hogy imádom a gyalogtúrákat, de hogy állandóan pótolni kell a szénhidrátot, néha már zavaró dolog. Mindig bekészítek túracsokit, édes italt, vízet, szendvicset. Végigvisszük a túrát, a végén eszünk zsíros kenyeret és tökéletes a cukrom.