Hypok jönnek...hypok mennek...általában minimális rosszulléttel. Szerencsésnek tarthatom magam, már 3-4 körül megérzem, hogy valami nincs rendben.
Amikor még nem tudták mi bajom van rendszeresen leesett a vércukrom és egyszerűen elájultam. Nah ez megtörtént tegnap újra, párom miatt szerencsére ájulás nélkül. Tudom, hogy keveset reggeliztem, mert nem volt itthon elég kenyér, de direkt ittam még hozzá tejet, mert az
úgyis meg szokta dobni vércukromat. Elmentünk nagybevásárolni, éreztem hogy éhes vagyok, dehát alacsony cukor és éhség nem mindig jár kéz a kézben. Gondoltam úgyis hamarosan hazaérünk, meg vettünk kaját, ha baj lenne. Szerencsére mindig van nálam cukorka. Buszmegálló közelében éreztem, hogy valami nem jó, valami nagyon nem jó. Ugyanúgy, mint 5 éve, néhány perc alatt rosszullét, de nagyon. Amikor az ember hideg verejtékezik, forr a vére körülbelül, annyira felmegy a vérnyomása, mintha bedobták volna a mélyvízbe és nem tudna felszínre törni. Igen, ilyenkor szoktak részegnek nézni, mert egyenesen se tudok járni. Ráadásul a szervezetem még hülye is, állítólag ilyenkor éhségérzetnek kéne lennie, nekem mindig extra hányingerem van, tehát nem elég, hogy émelyítően édeset kell először enni, de úgy érzem hogy minden ki fog jönni belőlem és nem akarom enni. Ilyen erős rosszullétnél mindig rámtör a síróroham.
Párom nyugalmának köszönhetően nem ájultam el, és már nagyon tudott mindent, hogy leültetés, gyors szénhidrát, lassú szénhidrát :)
Nagyon megviselt, egész délután utána feküdtem, aludni nem tudtam, mégis úgy éreztem magamat, mint aki egy hete nem aludt. A legrosszabb érzés, amikor a testedet nem tudod irányítani, amikor tudod, hog mindjárt elájulhatsz, amikor úgy érzed mindjárt hánysz, de muszáj magas szénhidrát tartalmú dolgot enni.