Csak felfogás kérdése...
A cukorbetegség sok mindenben megneheziti az életet, mert nem az egészgéges élethez vagyunk szokva! 2007.12.22. derült ki a betegségem, és nem sok idő telt el azóta, de a fejemben lévő változásokat ugy gondoltam jo lenne megosztani másokkal is!
:D
Egyre bátrabban kezelem a dolgot...ma nagy családi összejövetel volt és több egységet adtam be hogy többet ehessek...kicsit lelkiismeretfurdalásom van...ez baj?
azt hittem egyre könnyebb lesz
Komolyan ugy gondoltam hogy a szervezetem pár hét után megszokja a koránkelést, pikk pakk felkelek én majd minden reggel! De egyre rosszabb!!!Csak telnek mulnak a napok, ráadásul vizsgaidőszak van, és a lefekvést nem tudom megoldani 12 vagy 1 nél elöbb mert sajnos rengeteget kell...
nem lesz ez igy jó!
Gondjaim vannak a belövéssel, még nincs is egy honapja hogy lövöm a hasimba a szurikat...és az normális hogy egyre jobban fáj...az hagyján hogy tiszta kék zöld a hasam, de egyre többet vérzik...Miért van ez...és hogy rosszabb lesz vagy jobb foggalmam sincs!Várom...
eddigi szurik száma 90:D
Kedves hozzászólók!Azt gondolom mindenképp kell irnom válaszul pár sort, és ezzel egyben folyatatom kis történetemet! gargantua! Igen igen kicsit elböktem és igazad van gargantua, 1600kcal a napim! Ma már 18. napja hogy beteg vagyok és ma is ujjabb erőre kaptam, mert eldöntöttem...
az első napok!
20 éves Pécsi lány vagyok!Édesapám cukorbeteg, tudtam bennem is van hajlam fölleg hogy az éhgyomrim nem mindig a legjobb volt! Aztán felpörögtek az események, korház, egy csomo vérvétel, és persze az inzulinkezelés első pillanatai...Szörnyü volt belegondolni hogy az életem...