inzulinrezisztencia

Történetem 2008 nyarán kezdődött, amikor is túljutottam életem egyik legnehezebb pillanatán. A kezdetek:2007-ben döntöttük el életem párjával hogy szeretnénk egy közös babát. (Nekem az előző házasságomból született egy egészséges kisfiam, aki most 9 éves) Mivel hosszú ideje próbálkoztunk sikertelenül, így felkerestünk egy meddőségi központot, ahol is a kivizsgálások után elkezdhettem végre a szurikat adogatni magamnak. Ekkor már 1 éve voltunk a programban (nyári szünet, ünnepek, téli szünet stb miatt). Elérkezett a várva várt pillanat, az UH, ahol sajnos kiderült hogy rengeteg cystam lett, így le kell állítani az egész stimulációt. Nagyon elkeseredtem, de tudtam tovább kell lépnem, lépnünk, így nehezen de túltettem magam a kudarcon és júniusban újult erővel kezdtünk hozzá a következő kezelésnek, amit beültetés követett (csak lombik jöhet nálunk szóba). 2 gyönyörű embriót kaptam vissza, de aajnos nem akart velünk maradni, amit júliusban tudtam meg. Mivel sem az Intézmény, sem a Kezelőorvosomban nem tudtam megbízni, egy kedves ismerősömnek köszönhetően átmentünk egy másik Intézménybe -ez volt 2008. augusztusában-, ahol természetesen újabb kivizsgálások következtek. Az első konzultáció alkalmával lett gyanus a kezelőorvosomnak, hogy a hormonjaim nem úgy működnek, ahogy kellene, elkezdett IR-re gyanakodni, ezért csináltattam terheléses cukor és inzulin vizsgálatot, ahol egyértelműen kijött,, hogy inzulinrezisztens vagyok, és elkezdtük felépíteni a gyógyszert. Azt sajnálom, és sokatazon gondolkodtam, hogy ha mindezt 1 évvel korábban kiderítik, akkor...De ne legyek telhetetlen, ami késik nem múlik, és remélhetőleg a 2009 februárban lévő beültetésem már sikeres lesz, és megajándékozhatom a páromat azt hiszem a legszebb dologgal, mégpedig az apasággal. Ez a vágyam, és mindent megteszek azért, hogy ez a csodálatos ember átélhesse a néha nehéz, de nagyon csodálatos dolgot, hogy gyermeke születik. Közösen neveljük az előző házasságomból született kisfiamat, és elmondhatom, apaként viselkedik vele is, bár tudom azért ez kicsit más. Röviden ennyi a mi történetünk, amit szeretnék folytatni attól függően, hogy állnak a dolgaink.