A szóhasználattal van az egyik nagy problémám; kezdjük a cukrossal. Erről a szóról először az jut eszembe, hogy ha személyre mondják, akkor az embert leöntik 10 kg cukorral, és akkor cukros lesz. A szinonimaszótár szerint a cukros rokon értelmű szavai édesített, mézes, édeskés, édes, émelyítő; tehát még véletlenül se a diabetes. A másik szóhasználat a cukorbeteg, igaz ez a szó az alapján előnyös, hogy sok ember még a diabetes jelentését se ismeri, ezért használják szívesen a cukorbeteg szót. De ha a jelentését nézzük! A betegséget lehet gyógyítani, a diabetest a tudomány mai állása szerint még nem, tehát még állapot, nem betegség.
Tapasztalat alapján bátran kijelenthetem, hogy a legtöbb ember tudatlan. Jó persze jöhetne az ellentétes álláspont, hogy most miért kéne érdeklődniük a diabetes iránt, hogyha őket és a közelben élőket nem érinti. Viszont ha kimennek az utcára akarva-akaratlanul összetalálkozhatnak az ebben az állapotban lévő emberekkel. Nem egyszer kaptam meg azt a kérdést, hogy az insulint ujjba kell szúrni, és hogy tényleg attól lettem beteg, hogy túl sok cukrot ettem? (Vicces lenne, ha a második állítás igaz lenne, az ember megenne 2 tortát és hipp-hopp, kész a diabetes.) Ezen kívül sokan azt hiszik, hogy ez az idősek betegsége, és ha valakit, mint fiatalt látnak pen-t (insulin beadására szolgáló eszköz) használni általában összesúgnak a háta mögött, hogy most drogozik vagy mit csinál? És még az egyén szégyellheti magát, hogy bocsánat nekem nem termel a szervezetem insulint, így külső eszközzel kell pótolnom, de ugye megengedi a társadalom, hogy ezt nyilvánosan tegyem meg?
Ezen kívül az emberek nem törődnek a másikkal, ugyanis van az a bizonyos hipoglikémia, a vércukorszint súlyosan leesése, ilyenkor az ember a részegséghez hasonló tüneteket produkál. Általános tény, hogy a részegeket meg lenézik vagy/és kinevetik. Nem egy esetről hallottam, hogy hipoglikémiában szenvedő emberhez nem mentek oda segíteni, mert azt hitték részeg.
Előzzük meg a tudatlanságot!