Tegnap a 2. szomszédhoz fényes nappal betörtek. Úgy, hogy én itthon voltam. Valószínűleg mi is célpontok voltunk, az mentett meg minket, hogy olyan lakást kerestek, ahol nincsenek otthon, itt meg egész nap ment a mosógép. Egyszerűen felfeszítették az ajtót. Én meg láttam a rablókat, először fel se tűnt a furcsa viselkedés (hiszen Pesten vagyunk, itt sok mindenki furcsa), aztán összeált a kép. Tudniilik valaki hetek óta leleste a kapu kódunkat, bejárkál vele időközönként, és mivel többször üti be, így ha bemegy, ki is kell mennie, így figyeltem a nagykaput, hogy ki lopta el a kódunkat, mert ez így nem állapot. Erre láttam, hogy egy ideges melegítős férfi vár lent (ez azután, hogy 2x bejöttek a kódunkkal), majd felmegy, pár perc múlva ketten mennek ki, a bokorba eldobnak egy hosszú tárgyat, és sietve elmennek az erdőn!! keresztül (csak a kutyasétáltatók közlekednek erdőn keresztül). Akkor nem volt gyanús, itt annyi furcsa ember van. Aztán jött át a szomszéd bácsi, hogy betörtek hozzá.
Őrület, nem érzem magamat biztonságban a saját albérletünkben. Arra gondolok mikor feszegetik fel a mi ajtónkat. Nem kevés értéket halmoztunk fel a több, mint 1 év alatt. Párom azt mondta beszerez egy mini riasztót, ami vísit, ha kinyítják ajtót riasztókód nélkül. Mert holnap utazunk el 9 napra anyósjelölthez, nem akarjuk megérni, hogy kipakoljuk albérletet. Itt a tv, PS3, a két bicikli, a két gép, a mikro.
Így is már halálra voltam rémülve a kódbejárás miatt, egyszer bejött valaki a kóddal, majd megállt ajtónk előtt, láttam az árnyékot, ahogy nézz befele a lakásba. Annyira megrémültem, hogy még ki se mertem nyitni kukucskálóablakot, hogy mit akar. Valószínűleg a rabló volt, ő járt hetek óta a mi kódunkkal, hogy kifigyelje ki nincs otthon. Mi meg nem leszünk 9 napig, előre rettegek, hogy november 6.-n milyen látvány fog fogadni minket.