Avagy nem mindegy, hogy az okos hülyéskedik, vagy a hülye okoskodik.
A diabetes népbetegség, ahhoz képest rengeteg ember csupa tévhitet tud róla. Negatív dolgokat és semmibe vesznek.
Egyszer rosszul lettem, és letültem a lépcsőre, hogy ne ájuljak el, kb. majdnem megrúgdostak, hogy büdös részeg...erről ennyit...
Ha meglátják, hogy belővöm magamat, akkor meg drogos vagyok. Ha vércukrot mérek, akkor meg vérzek...
Szombaton jöttem rá, hogy párom öccse most látta először a belővést, bele se gondoltam először, csak amikor kérdezte: hogy csak ennyi?
Nem szeretem hirdetni, sőt utálom hirdetni, mégis minek kéne kihirdetni? Ha balkezese lennék, azt se írnám ki a homlokomra, persze ha valaki kiváncsi rá, szívesen beszélgetek vele. Mégis a kedvencem a "sorstársak", akik tudjak mi az a ch, HbA1c stb...
Legjobban utálom, amikor arra asszociálnak, hogy cukorbetegség, biztos sok cukrot ettem, most meg biztos nem ehetek. Suliban egyszer szinte rámszólt a csaj, hogy hogy vagyok képes málnaszörpöt inni, nekem az tilos. Még jó, hogy diabetikus volt...
Meg amikor beleszólnak, hogy mit eszek, mit iszok, mert ismeri xy-t, aki cukorbeteg és neki nem így van. Hát persze, hiszen minden cukorbeteg más és más. Még ha a kezelés is ugyanaz, más az életmód, a ch bevitel, az hogy kinek mire megy fel a vércukra, és mire le.
Kedvencem mikor megkérdezik, hogy mennyi a cukrod, én meg visszakérdezek mégis mikor. Hiszen többféle határ van, de azt persze nem tudják, csak okoskodnak...