Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További részletek itt!

Újra itt van, újra itt van…

Life of Budapest

 Olvasva: 835 alkalommal


Újra itt van, újra itt van…


…újra itt van a nagy csata… mert azért az volt, de győztesként más színben látom a világot…


Mi változott? Valami bennem. Azzal, hogy fény derült 2-es típusú cukorbetegségemre - húú, emlékszem, milyen furcsa volt először leírnom ezt a tényt -, rengeteg mindent meg kellett tanulnom. Önfegyelmet (nem, nem szedek többet a tányéromra), türelmet (megvárjuk, hogy a kombinált bogyó javítsa az "összhatást"), egészséges versenyszellemet ("leelőzni" önmagam), és küzdeni akarást (csak még egy felülés…). Az eltunyult ÉN-emnek vége lett. Milyen vagyok most(anában)? Először is legalább tíz kilóval könnyebb. Aztán fürgébb, jobb a kedvem, tehát nem csak testileg, lelkileg is "megkönnyedebbültem". Odafigyelek arra, mit eszem, mivel és főleg, mikor. De ettől nem azt érzem, hogy le kell mondanom valamiről, hanem inkább kaptam. Új ízeket, új fogásokat, új ételeket, új recepteket… nyitottam egy új(ujjujj!) fejezetet is - szó szerint - a konyhapolcon, egy dobozba dobálom azokat a recepteket, amelyek egészséges ételek elkészítésének titkait rejtik. A három, szinte halálos "fehér port" (fehér cukor, -liszt és só) rövid pórázra fogtam: teljes kiőrlésű lisztet használok sütéshez, főzésnél inkább csak hadarok, akarom mondani, habarok, és - ezt bevallom nagyon nehéz volt megszoknom - kevesebbet sózok. Szinte sóporszemről-porszemre fogtam vissza magam, hogy nehogy "elvonási" tüneteim legyenek. És igen, nehéz volt az elején, bitang nehéz, hogy ne tömjem degeszre magam a vasárnapi ebédeknél, hogy a gyerekek kedvenc cukrászdájában ne rendeljek semmit (már szóltam a főcukrásznak, hogy kerülhetne egy-két kalóriaszegény nyalánkság is a pultra).  A sport már nehezebb kérdés volt, mert elég szégyenlős vagyok, útálom, ha néznek, miközben izzadok hasazás közben, és az erőlködéstől dagadnak a homlokomon az erek, ezért kerestem egy olyan sportodút, ahová csak nőnemű lények járnak.  Azért nem viszem túlzásba (kutyából nem lesz szalonna, csak mondjuk egy kis zsírszegény kutyamellsonka…), a sok futást meguntam, inkább tornázni járok, és hastáncolni… jajj, ezt nem akartam elmondani, na mostmár mindegy. Egy kis pocak kimondottan jól jön a táncnál, aszongyák…

címkék: