Staféta-blog

Hihetetlen! Tudjátok mekkora a világ? Olyan kicsike, mint egy liliputi hangyának a legkisebb szeplője… És minden, mindennel összefügg. A nagyobbik lányom küldött egy meghívót arra az ismerkedős oldalra, ahol kiderülhet többek között, hogy sokak teóriája igaz lehet: a világon mindenki mindenkinek az ismerőse. Először nem nagyon hozott tűzbe a dolog, de miután kiderült, hogy egy csomó, általam komolynak tartott ember is tagja a "klubnak", hát körülnéztem. Elég sok ismerőst találtam, még olyat is, akivel egy oviscsoportba jártunk… Képzelhetitek mikor volt az; már legalább térdig ér az ősz szakálluk… Kíváncsiságból beírtam annak a barátnőmnek a nevét, akivel még az általános iskolában legjobb barátnők voltunk. És visszaírt, és ő volt az tényleg. Felidéztük a legnagyobb poénokat, csínytevéseket, és néhány napja  találkoztunk is, és úgysem hiszitek el, mit tudtam meg róla… Az hagyján, hogy már kétszer elvált, egyedül neveli a kislányát, de néhány hete kiderült róla (is), hogy 2-es típusú diabetesze van!!! Na, gondoltam - és mondtam is - soha jobbkor, jobb helyen (ahol a szükség, ott a… Segítsééééég!).
Valahogy a betegségekre terelődött a szó (az egyik osztálytársunknak például, akibe mindketten szerelmesek voltunk, két éve szívinkfartusa volt), és akkor elkezdett panaszkodni, hogy a veséje folyton rendetlenkedett, kövecske is volt benne, amit ki is piszkáltak onnan, de amikor a szokásos vérvétel eredményét kézhez kapta, a doki közölte vele, hogy húú, elég magas a cukra. De már megint túl sokat dumálok (pötyögök), miközben rá tudtam venni, hogy (terápiás célzattal) néhány sorban mesélje el itt (is) ő (is), hogy s mint él mostanában, amióta kiderült, hogy legalább olyan magas van neki is, mint nekem volt… mármint vércukorszintje. Legközelebb Csilla mesél Nektek, kedves felnőttek!