Csilla bemutatkozik

Hát Böbe jól beharangozott, mikor még nem is bólintottam erre az egészre igazán,  na mindegy, ő már csak ilyen marad: nekem "csak" a Böbe, akivel annak idején elcsórtuk a tanáriból a naplót, Duran-Duran-t és Madonnát hallgattunk, és együtt voltunk szerelmesek, általában ugyanabba a pasiba. Böbe, aki nem ismer lehetetlent, amit a fejébe vesz, annak úgy kell lennie, ha törik, ha szakad. Ti hisztek a Sorsban? Én mostantól igen. Biztos nem véletlen sodort minket egymás mellé ismét. Ja, és amiért ilyen lehangoltak a betűim: én még egészen az elején járok a "felcukrozott" útnak, és még csak ízlelgetem a tényt: cukorbeteg vagyok… (Nem ízlik.) Helyesebben: 2-es típusú cukorbetegségben, betegségtől szenvedek. Jobban mondva nem is szenvedek (hát ez az, semmi panaszom nem volt!), teljesen jól éreztem magam, egészen addig, amíg ki nem vették a veseköveimet, és a vérvételnél kiderült, hogy magas a vércukorszintem. És jajj, Böbikém, most meg fogsz ölni, hogy megint szépítettem a dolgon, de már jóóónéhány hete, sőt, inkább jóóónéhány hónapja tudom, hogy cukorbeteg vagyok.  Nem akartam, hogy tudd, mennyire akaratgyenge lettem az elmúlt évek alatt, kishitű, önsorsrontó.  Ugyanis hát persze, hogy diétáznom kell(ene), hát persze, hogy vissza kell(ene) fognom a szénhidrátot, a cukrot, hát persze, hogy többet kell(ene) mozognom… CSAKHOGY. Imádok enni. Családi vonás. Nálunk mindenki imád enni. Én simán "leeszem" bármelyik pasit az asztal alá. Sportolni? Arra sajnos nem szoktattak rá a szüleim. És persze eredendő lustaságom is csak támogatni tudja a mozgásszegény életmódom. Kipróbáltam már minden fogyókúrát a káposztalevestől kezdve, de egyiktől sem fogytam, sőt... És a láthatatlan, érezhetetlen "gonosz" is csak stagnál(t) a véremben: a vércukorszintem még mindig magas volt, úgyhogy az orvosom a gyógyszeres terápiát javasolta, amit nem régen el is kezdtem...