Igen tudom, ismét sokáig nem hallattam magamról, de most már szerencsére megint van időm írni. A diabétesszel már teljes békével éljük normális életünket, amennyire csak tudom. Vércukorszint-mérés, mit lehet enni, mit nem, és azt is mikor… Talán ez volt az egyik legnehezebb feladatat, hiszen szeretek enni, (ki nincs ezzel így) és eddig nem is tagadtam meg magamtól a jó falatokat. De most hogy már hozzászoktam a tudatos étkezéshez és a rendszeres tornához hipsz-hopsz leszaladt rólam az a pár kiló. Tehát akad egy kis öröm az ürömben.
Nos, hogy más vizekre evezzünk, azért nem minden móka és kacagás manapság. A gyógyszer, amit szedek, és amivel teljesen meg vagyok elégedve, miért is ne lennék, hiszen a szeretett kombim és még bétasejt barát is, megdrágult. Hát ennek egy 2 gyermekes családanya nem örül annyira, mint a legújabb Jimmy Choo modellnek! Januárig még a régi áron lehetett felíratni a gyógyszert, de hát ismernek (-tek) jajj, ez a tegeződés, ki más csúszna le róla, ha nem én. A mindenre elszánt betegek szó szerint megrohamozták a rendelőket, majd a patikákat. Ezt épp a minap panaszolta el az orvosom, hogy alig bírták, annyian jöttek gyógyszert felíratni pár nap alatt.
Nos, én erről lecsúsztam, ahogy kell, szóval most itt állok, pár kilóval, és egy fantasztikus gyógyszerrel könnyebben…
Szóval miután lemaradtam a januári versenyről, melynek nyereménye még a régi áron kiváltható gyógyszerek voltak, és már megint a dokinál ültem, hogy találjunk valami más, olcsóbb gyógyszert. Mondjuk legalább olyan hatékonyat, mint a jól bevált 2 in 1 bogyóim. Találtunk is, no nem ugyanolyat, így hát innentől kezdve nem 1, hanem egyből 2 gyógyszert is szednem kell. Viszonylag könnyen fogadtam a második pirula érkezését…