Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További részletek itt!

Egyből kettőt

Life of Budapest

 Olvasva: 1056 alkalommal


Egyből kettőt


Hogy is volt? 1 bogyó, majd 2 ……. (Bárcsak a pénz is ilyen gyorsan sokszorozódna!) Hát igen, szinte fel sem ocsúdtam, és máris szín kavalkádot hoztak össze a gyógyszereim.

De ez így összesen is kevesebbe kerül, mint az eddigi egy. Jó-jó nem olyan modern, meg van ez az inzulinrezisztencia is, ami nem tudom pontosan mi, de azzal is kezdeni kéne valamit. Mindegy, bizakodó vagyok, mint mindig, csak nem falnak fel azok a fene bétasejtek! Na de addig is van még időm (legalább pár blognyi), s agyalhatok, vajon mi jobb nekem: 2 bogyó, vagy 1, egy biztosítós modell, vagy esetleg jobban járok, ha többen lesznek? Beszélnek itt össze-vissza, a kuszaság meg nem tisztul a fejemben, de hát szegény embert még az egészségügy is húzza….

Na de evezzünk csak vissza szerény kis cukorbajomhoz, no meg gyarapodó piruláimhoz. Szedtem őket nagy szorgalommal, figyeltem az étkezésemre, csak néha-néha csábultam el, no de csak kicsit!, és még a heti háromszori kocogásomat sem felejtettem el. Ahogy telt-múlt az idő és visszamentem a szokásos ellenőrzésre, mint derült égből Polly fogadtam a hírt, hogy az átlag vércukrom újra magas!!! Mi történt? Ismét kezdődik a korábbi őrület? Na nem, én ezt nem akarom! – hasítottak belém a gondolatok.
Mi sem hiányzott jobban, mint egy újabb probléma, úgyhogy teljesen higgadtan (a gyomromban azonban egy turmix is összeállt volna) visszamentem az orvoshoz, hogy azonnal találjunk ki valamit, vagy bevágok egy francia krémest, az régen is mindig bevált. És amúgy sem akartam ugyanazt a tortúrát végigcsinálni, mint az elején. Nyugalomra intett, és megkérdezte, le tudok-e mondani valamiről az egészségem érdekében?! Természetesen igen, válaszoltam, és kíváncsian néztem rá, nem igazán értettem mire is akar célozni. Erre elővette a receptet, és ráírta az én régi jó gyógyszerem nevét, majd átnyújtotta a lapot, és ezt mondta: Mostantól nem veszi meg a legújabb topánkákat (kacsintott). Én meg pirulva néztem a lábamra, amin éppen egy vadonatúj piros cipellő „ragyogott”! Így vállaltam hát be vércukrom kedvéért a havi 1.500,- fix plusz kiadást.

címkék: