Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További részletek itt!

Édes depi...

Life of Budapest

 Olvasva: 786 alkalommal


Édes depi...


Annyira rossz, úgy érzem, hogy az emberek látják rajtam a bajomat, és bámulnak. Pedig tudom, hogy nem látható… de nagyon rossz a tudat, hogy beteg vagyok… Tényleg, és akkor mi van, ha nem is vagyok beteg. Annyi orvosi műhiba történik manapság. Félremérték volna a vérvételnél a szintemet? Lehet, hogy teljesen rendben van, nem is magas. A számítógép megbolondult, vagy az asszisztensnő leöntötte kávéval, mármint a frissen printelt leletet, amikor az egyik dokival hancúrozott a nyomtatón, és elmosódtak a számok… így jött ki, hogy olyan hú de magas a cukrom… Ááá, tényleg magas. Cukorbeteg vagyok. Azért jobb, mintha mondjuk ebolás lennék. De miért pont én?!

A doktornőm nagyon rendes volt, azt mondta, ne izguljak, a 2-es típusú cukorbetegség nem (mint ahogy az 1-es sem) halálos. Azt is elmondta (és ekkor majdnem elhánytam magam), hogy régen nagyon romantikusan csengő "mézédes húgyár"-nak is hívták a diabetest (latinul nem jegyeztem meg). Annak idején ugyanis - jó kis számítógépes laboratóriumok híján ugye -, a doki bele-belekortyolt a vizeletbe, és úgy állapította meg az illetőről, hogy cukorbeteg-e…   És bár az egész életre szóló betegség, megfelelő kezeléssel nagyon jól karban tartható. Kösz.
Az én 2-eském úgy néz ki, hogy évek óta alattomos módon lappangott bennem úgy, hogy semmilyen különösebb tünetet nem fedeztem fel magamon. Bár így visszaemlékezve, talán voltak jelei. A szám sokszor kiszáradt, a bőröm viszketett (hiába vettem jobbnál jobb, mindenféle olajokkal dúsított testápolót… arra gyanakodtam, hogy túlklórozzák a vizet, és kiszáradt a bőröm… vagy a szoláriumtól…), a kezem zsibbadt, de az sem volt annyira vészes… De hogy én nem fogom magam combon szúrni soha, az tuti, hisz a gyerekek ujjából sem merem kivenni a szálkát…

A doktornőtől minden segítséget megkaptam, rengeteg kiadványt adott, és elkezdtem kiképezni magam cukorbeteg-ismeretből. Mert úgy döntöttem, felveszem a kesztyűt, és nem hagyom, hogy holmi 2-es diabéteszek kicsináljanak! De szúrni, azt biztos, hogy nem fogom magam… Nem lehetne inkább az ampullából meginni az inzulint???

címkék: