Tisztelt Doktor Úr! Családunk barátja kórházba került, sajnos későn érkezett a segítség, alacsony vércukorszint miatt kómába esett. 10. napja van a kórházban, az intenzív osztályról 1 hét után kiadták, nyilván az életveszélyes állapot elmúlt és nem tartha

Kérdés:

Kérdést felvető neve: Csáki Judit

Tisztelt Doktor Úr! Családunk barátja kórházba került, sajnos későn érkezett a segítség, alacsony vércukorszint miatt kómába esett. 10. napja van a kórházban, az intenzív osztályról 1 hét után kiadták, nyilván az életveszélyes állapot elmúlt és nem tarthatták ott tovább, azonban még mindig mesterségesen táplálják, nem tud felkelni. Minden nap mellette vagyunk, amikor csak beengednek. A szemét sokáig nyitva tartja már, ha vicces emlékeket idézünk fel mosolyog is, érti, amit beszélünk hozzá. A szemével eddig csak egy pontra nézett, már időnként elnéz más irányba is, lassan, de javulni látszik az állapota. Beszélni próbál, de nagyon nehezen érthető, amit mond, inkább motyogásnak hangzik, a mozgását nem tudja koordinálni, a kezeivel hadonászik. Amikor kértem, hogy húzza fel a lábát, akkor felhúzta, amikor kérdeztem, hogy tudja-e mi történt vele, akkor nehezen érthetően, de azt válaszolta, hogy igen. Nem nagyon ismerjük ennek a betegségnek/állapotnak a lefolyását, a folyamatát, a stádiumait. Nyugtatót és altatót adnak neki, mert sokszor nyugtalan és fel akar kelni, ezért nem tudjuk ez mennyire befolyásolja kommunikációs képességeit velünk, amikor ébren van. Azt tudjuk, hogy ő tért vissza közénk az ébredéskor, és jó lenne, ha meg tudna minket nyugtatni, hogy van remény, hogy néhány nap még, vagy hét és a mozgása is rendeződni fog. Türelmesen várunk, de rettenetesen kétségbe vagyunk esve. Köszönjük a válaszát. Tisztelettel, Csáki Judit

Válasz: