tulajdonképpen a 10-es cukorszint hányas jellegű cukorbetegs...

Nem a vércukorszintje határozza meg a cukorbetegség típusát. 1-es típusú cukorbetegség a cukorbetegség azon típusa, amely gyermek-, illetve ifjúkorban kezdődik, leggyakrabban tíz éves kor körül jelentkezik, de előfordult már kétesztendős gyermeknél is. A hasnyálmirigy inzulintermelő képességének hiányát jelenti, a betegségre tehát az inzulinfüggőség jellemző. A betegek rendszeres inzulinadagolás nélkül életveszélyben lennének. Az összes cukorbeteg tíz százaléka tartozik ebbe a típusba.
Oka - a genetikailag erre hajlamos egyéneknél - egy ún. autoimmun folyamat, amely elpusztítja a hasnyálmirigy inzulintermelő béta sejtjeit. Ezt követően a beteg csak inzulin injekciókkal tartható életben.

A 2-es típusú diabetes mellitus (más néven nem inzulinfüggő diabétesz) esetében a betegség kezdeti szakaszában a béta-sejtek termelnek ugyan inzulint, de az nem fejti ki megfelelően a hatását, mert a sejtek érzéketlenek vele szemben. Ezen érzéketlenség, az ún. inzulinrezisztencia általában az inzulinreceptorok hibás működése következtében alakul ki és következtében megemelkedik a vércukorszint. A magas vércukorszint, hiperglikémia miatt a béta-sejtek több inzulint próbálnak termelni, hogy az inzulinrezisztenciát kiegyenlítsék. Ez a folyamat kóros inzulintermeléshez vezet, végül az inzulintermelés kimerül. A betegség kezdetén gyakori a tünetmentesség, a diabétesz tünetei csak lassan alakulnak ki, gyakran a különböző szövődmények megjelenése kapcsán diagnosztizálják a kórt. A betegség kezelése a kezdeti szakaszban életmódváltoztatással (diéta, helyes táplálkozás, sport, testsúlycsökkentés), majd vércukorcsökkentő, valamint az inzulin hatását növelő tablettás készítményekkel történik. A betegség későbbi szakaszában, mikor az inzulintermelés már kimerült, az 1-es típusú diabéteszhez hasonlóan szükségessé válik az inzulin adása.