Leginkább 15-30 év közötti 1-es típusú cukorbeteg nők körében fordul elő testsúlycsökkentés céljából. Fő jellemzői: az inzulin injekciók egy részét kihagyják, ezáltal megemelkedik a vércukor szintje, ugrásszerűen megnő a vizelet mennyisége és cukortartalma, így a vizeleten keresztül elveszített energiamennyiség elérheti a napi 400-800 kcal-át, mely értelemszerűen a testsúly csökkenését eredményezi. Minden ilyen alkalommal fennáll a ketoacidózis is, azaz aceton szagú a lehelet és sok aceton található a vizeletben (és természetesen a vérben) is. Ez a fogyókúrás „módszer” rendkívüli veszélyeket rejt magában, hihetetlen módon felgyorsulhat a diabéteszes késő szövődmények kifejlődése, elsősorban a retinopátia és a neuropátia. Előbbi akár egy év alatt vaksághoz vezethet.
A cukorbetegek étkezi zavara pszichiátriai kezelést igényel
Az állapot pszichiátriai megbetegedésnek tekinthető és ilyen jellegű kezelést is igényel. (Közel 40 éve egy huszonéves nőbetegem a napi kétszeri inzulinadás helyett egy éven keresztül csak egyszer, reggel adta be az inzulint. Ennek révén minden éjjel ketoacidózisos állapotban hányt, testsúlya értelemszerűen csökkent, viszont olyan súlyos retinopátia fejlődött ki nála, hogy egyik szemére azonnal megvakult, a másik szemén a látás maradékát csupán az akkor még Ausztriában elérhető lézer kezelés-sorozat tudta megmenteni. Hiába sikerült később anyagcsere állapotát normalizálni napi többszöri inzulin adagolás mellett, a beteg szenvedéssel teli több évtized és végül több mint tízéves dialízis kezelést követően hunyt el teljesen vakon – a referáló megjegyzése).
Forrás: NHS National Diabetic Information Service, 2013. február
