A gerinc szempontjából akkor jó a szék, ha megfelel az alábbi elvárásoknak:
A szék magassága és az ülőfelület hosszúsága lehetővé teszi, hogy az ülőfelületen egészen a széktámláig hátracsúsztassuk fenekünket, és eközben talpunk a földön nyugodjon;
A szék támlája olyan helyen és olyan helyzetben van, hogy a medencecsontunk tetejét és a derekunkat neki tudjuk támasztani;
A szék támlája nem túl hosszú, és így nem gátolja a lapockák és a hát felső része elhelyezkedését;
A szék támlája úgy van kiképezve, hogy író helyzetben is és figyelő helyzetben is meg tudja támasztani a medence csont tetejét és a derekat;
A szék ülőfelületének elülső széle nem éles, és így nem nyomja a combot, vagyis nem gátolja a vérkeringést.
A medencefenék szempontjából akkor jó a szék, ha az ülőfelület nem süpped.
A medencefenék szempontja azért fontos, mert az ülő életmód folytán az aranyér és a vizelet-csepegés is egyre gyakoribb, s ezeket leginkább megelőzni lehet: azzal, ha a medencefenék izomzata minél erősebb. Amikor süppedő, bemelegedő széken ülünk, a medencefenék izmainak nem kell működniük: a süppedő ülőfelület megtart magától is. Ezért a medencefenék izmai ellustulnak, gyengülnek. A süppedő ülőfelületen a medencefenék be is melegszik, ez is az izmok ellustulásához, valamint férfiaknál prostata-fájdalmakhoz vezet. )
Hogyan üljünk a széken helyesen?
A fenékkel csússzunk egészen hátra, addig, ameddig csak lehet.
Támasszuk neki a medencecsontunk tetejét és a derekunkat a szék támlájának. Ha a szék erre nem alkalmas, akkor tegyünk a derekunk mögé kispárnát. Ha nincs kéznél más, akkor a kezünket hátratéve is kiválóan meg tudjuk támasztani a medencecsontunk tetejét és a derekunkat. (De jó is, mikor a tanító néni azt mondja: na gyerekek, most pihenünk, tegyétek hátra a kezeteket.)
A lábunkat támasszuk a földre (ha a gyermek túl kicsi a szék magasságához képest, akkor dobozra tegye a lábát). A derekat terheli, ha a láb nem támaszkodik.
Forrás: http://gerinces.hu
