Az intenzív inzulinkezelés alatt állók között 6 év alatt 54%-kal kevesebb retinopátia, 56%-kal kevesebb nefropátia és 57%-kal kevesebb neuropátia fejlődött ki, mint a hagyományosan kezeltek csoportjában. Ez annyira meggyőző különbség volt, hogy akkor az összes beteget intenzív kezelésre állították és EDIC (Epidemiology of Diabetes Interventions and Complications) néven 1375 beteg után-követését végezték 16 éven át. Most – összesen 22 év után – a veseszövődményeket értékelték újra.
A DCCT vizsgálat kezdetén a betegek életkora 13 és 39 év között mozgott (átlag 27 évesek voltak) átlagosan 6 éves diabétesz tartammal. Kezdetben senki szedett közülük ACE gátló vagy angiotension II blokkoló vérnyomáscsökkentőt (ezek akkor mér nem voltak jelen a piacon), viszont 22 év után, tehát az EDIC vizsgálat kiértékelésekor a kezdettől intenzív terápián lévő betegek 53, a kezdetben hagyományos módon kezeltek 57%-a szedett valamilyen, e gyógyszercsaládokba tartozó szert. A vérnyomás mindkét betegcsoportban normális volt. Minden betegnél évente mérték a szérum kreatinin szinteket és az ún. GFR-t (glomerulus filtrációs ráta, mely 60 felett tekinthető normálisnak), valamint a 24 órás vizelet albumin-ürítést. A DCCT vizsgálat 6. évében az intenzíven kezelt betegek átlagos HbA1c szintje 7,3% volt, szemben a hagyományosan kezelteknél talált 9,1%-os szinttel. Újabb 16, tehát összesen 22 év után az immár egyformán, intenzíven kezelt betegeknél az átlagos HbA1c szint 8% körül mozgott. Ennek ellenére az EDIC vizsgálat végén az eredetileg intenzíven kezeltek közül 24, a hagyományosan kezeltek közül 46 betegnél alakult ki csökkent GFR szint, amely kb. 50%-os kockázat csökkenést jelent. Az összesen 70 vesekárosodott személy közül a DCCT vizsgálat alatt csupán 4 személynél csökkent a GFR, 66-nál már az EDIC után-követéses vizsgálat alatt. Az intenzíven kezeltek közül 8, a kezdetben hagyományosan kezeltek közül 16 betegnél fejlődött ki végstádiumú veseelégtelenség. Mindezek a különbségek egyértelműen arra utalnak, hogy minél korábban kezdődik meg az 1-es típusú cukorbetegeknél a korszerű intenzív inzulinkezelés (ebbe ma már beleértjük az inzulinpumpa kezelést is), annál jobbak a késői életkilátások, mivel a kezdeti jó anyagcsere mintegy „rögzül” a szervezet memóriájában és hosszú távon képes kifejteni védő hatását.
Forrás: N Engl J Med.
