Az eperlevél-kivonat - a vércukor szabályozóként használható - ??

Az eperlevél-kivonat - a vércukor szabályozóként használható - ??

A cukorbaj az egyik legrégebben ismert emberi nyavalya -  az ellene folytatott, a közelmúltig többnyire hasztalan, küzdelem végigkísérte az emberi nem történetét. Habár hajlamosak vagyunk afféle civilizációs betegségként kezelni, de ősrégi tünetegyüttesről van szó - bár kétségtelen, hogy a korábban milliókat lekaszáló járványos betegségek visszaszorultával jobban érzékelhető a jelenléte (ne felejtsük el: a nagy epidémiák korában sokan már nem is érték meg, hogy kifejlődhessen bennük a diabetes).

Sokáig a cukorbaj diagnosztizálása is gondot okozott - néhol (pl. Indiában) hangyákkal tesztelték a beteg vizeletét, míg az európai kultúrkörben az orvos maga végezte a kóstolást. Az orvostudomány fejlődésével mind közelebb jutottunk a megoldáshoz - Langerhans felfedezte a hasnyálmirigy róla elnevezett szigeteit, két német orvos (von Mering és Minkowski), mai szemmel kegyetlennek tűnő, állatkísérletei nyomán már tudjuk, hogy pontosan eme szerv diszfunkciója okozza a cukorbajt, s 1921-től kezdve, amikor Banting és Best először izolálta az inzulint, már kezünkben a csodaszer, amellyel kezelhetjük, s ezáltal szinten tarthatjuk a betegek életminőségét. Gyógyítani azonban ma sem tudjuk a diabetest - éppen ezért meg kell tanulni együtt élni vele, s a cukorbajosnak el kell érnie, hogy a diabetes minél kevésbé korlátozza a napi normális életvezetésben. E cél érdekében lehetőség szerint fel kell használni mindazt, amit a gyógyszervegyészet és annak nagy példaképe, az anyatermészet nyújt nekünk.

Ahhoz, hogy megértsük miként hatnak a gyógyszerek s a természet adta táplálékkiegészítők, fel kell vázolnunk, hogyan működik a diabeteses beteg szervezete. A szervezetben felhasznált anyagok közül az egyik legfontosabb a cukor: ennek anyagcseréjének zökkenőmentes lebonyolítására egészen rafinált szervek és mechanizmusok alakultak ki az evolúció során. A hasnyálmirigy Langerhans-szigetei termelik az a belső elválasztású hormont az inzulint, amely szabályozza az energiaforrásként (s részben raktározási célra) használt glükóz bejutását a sejtekbe s egyben szinten tartja a vér cukortartalmát is. Egy másik mechanizmus cukorbevitel híján is fenntartja vér stabil cukorszintjét : májunk ugyanis folyamatosan termeli a szőlőcukrot. Ha az inzulintermelés elakad vagy nem hat a hormon, úgy vészesen megemelkedik a vér cukorszintje (még akkor is ha nem veszünk magunkhoz édességet), miközben a sejtek nem tudják felvenni és felhasználnia glükózt ("mellesleg" még a zsírháztartás is felborul).

A hiperglikémiás beteg folyamatosan nagy mennyiségű, magas cukortartalmú vizeletet ürít és ennek pótlására rengeteg folyadékot vesz magához. A további kórtörténet és a kezelési mód is változik attól függően, hogy a diabetes mellitus 1. vagy 2. típusával van-e dolgunk: az előbbi tipikus autoimmun betegség, amikor a szervezet elpusztítja saját inzulintermelő sejtjeit, így abszolút hormonhiány áll be, a második esetben a sejtek válnak érzéketlenné az inzulinra, amire a hasnyálmirigy inzulin-túltermeléssel reagál (persze hasztalan), ennek pedig gyors kimerülés lesz a vége. Az előbbi típus azonnali inzulinterápiát igényel, de idővel a 2. típusú betegeknek is szükségük lesz mesterséges hormonpótlásra. De a cukorbeteg szervezetének nem csupán inzulinra van szüksége: fontosak azok az ásványi és növényi anyagok, természetes táplálékkiegészítők, amelyekkel a beteg optimalizálhatja a fontosabb élettani mutatóit, s amelyekkel úgy építheti fel étrendjét, hogy ne maradjon benne hiányérzet s egyetlen ízélményről se kelljen lemondania.

A cukorbetegeknek készülő teakeverékek fontos növényi adalékokat tartalmaznak: a fehér babhéj, a fehér fagyöngy, a kecskeruta, a kukoricahaj, az áfonyalevél, a szederlevél, a szamócalevél, a copalchi-kéreg (egy dél-amerikai növény) kivonata és a tárnics serkentik az inzulintermelést, fogyasztásuk csökkentheti a vércukorszintet - de hasonló jótékony hatása van az angelika-, a gyömbér- és a kálmosgyökérnek, a zsályának valamint a csalánlevélnek is. Az efféle táplálékkiegészítők közös jellemzője, hogy egyelőre, hivatalosan nem számítanak gyógyhatású készítménynek - ehhez még számos, amúgy igen költséges, gyógyszerteszt, kutatómunka és laboratóriumi vizsgálatok szükségeltetnek. Ám több növényi hatóanyag, így a fahéj esetében már független vizsgálatok is alátámasztják a gyógyhatást - még ha pontos mechanizmusát nem is ismerjük.

Az utóbbi évtizedekben sokat vizsgálták az egyik legfontosabb növényi segédanyagot, a fehér eperfa (Morus alba) levelét és levélkivonatát. A tesztek szerint az eperfalevélben  számos olyan természetes, biológiai úton termelődő vegyület található, melyek hatékonyan csökkenthetik a vércukor szintjét és így segíthetnek a 2. típusú diabetes tüneteinek enyhítésében. Elsőként az úgynevezett iminocukorféléket említenénk, amelyek sikeresen gátolják meg, hogy a szervezet az összetett cukrokat egyszerűbbekké bontsa, így azután nem ugorhat meg a vér szőlőcukorszintje (az iminocukrok közé tartozik a mesterségesen előállított miglitol és az akarbóz is - ezeket elismert gyógyszerekként alkalmazzák, előbbit Diastabol, utóbbit Glucobay néven). A fehér szederlevélben található - japán tudományos kutatások nyomán fellelt - hasznos vegyületek között említhetjük még a deoxynojirimycin-t, amely gátolja az összetett cukrok, mindenekelőtt a diszacharidok (az általunk oly kedvelt nád- és répacukor) egyszerűbbé bontásáért felelős enzimek működését.

Éppen ezért a fehér szeder levelének kivonatát tartalmazó Zuccarin étrendkiegészítő tablettát ajánlhatjuk mindazoknak, akik 2. típusú cukorbetegségben szenvednek (természetesen alkalmazása közben is szükség van a házorvossal való rendszeres konzultációra s vércukorszint folyamatos ellenőrzésére), de jó szolgálatot tehet azoknak is, akik meg akarják előzni a betegség kifejlődését, vagy egyszerűen csak fogyókúrázni akarnak. A fehér szederlevél kedvező élettani hatásaival már régóta tisztában vannak a keleti gyógyászat művelői: a kínaiak évezredek óta használják a gyógyító leveleket s a japánok is több mint hétszáz éve isszák a teáját. Európába a selyemhernyó-kultúrával együtt érkezett meg az eredendően kelet-ázsiai fa, de most úgy tűnik, hogy új, tán még az eredetinél is sokkal fontosabb rendeltetést nyer a már nálunk is elterjedt és közkedvelt faj.

A Zuccarin magába gyűjti a levelek valamennyi hasznos és jótékony hatású vegyületét: fehérjék, természetes cukrok, polifenolok, szteroidok, triterpének, vitaminok, ásványi anyagok, antioxidatív hatású flavonoidok - s akkor még nem is beszéltünk olyan fontos vegyületekről, mint az astragalin  vagy az isoquercitrin. Utóbbi a szervezetben rögvest  quercitrinre, bomlik le, ami - az astragalin-hoz hasonlóan - élettanilag fontos glikozid, s csökkentheti a   cukorbetegeket is fenyegető szívbetegségek kialakulásának esélyét.  Ráadásul egyes indiai kutatások szerint az eperlevél-kivonat nem csupán a vércukor szabályozóként használható, de antioxidáns összetevői miatt a koleszterinszintet is hatékonyan csökkenti, különös tekintettel a "rossz", LDL-koleszterinre.  

Forrás: [origo]

Mivel nem csupán a magas, de az alacsony vércukorszint is veszélyes ezért szükségeltetnek olyan szénhidrát-alapú energiaforrások, melyek mégsem emelik a vércukor szintjét. Az egyik legfontosabb vércukor-puffer (amely még az inzulin részleges kiváltását is elvégzi) az inulin: főként a csicsókát emlegetik mint természetes s egyben a legfontosabb inulinforrást, de emellett az örménygyökér, a közkedvelt gyermekláncfű, továbbá a hagyma és a fokhagyma is nagy mennyiségben tartalmazza ezt az organikus, összetett cukrot. Az inulinfélék egyetlen hátulütője, hogy az alapvető cukorbontó enzimek nem tudnak mit kezdeni vele: gyakorlatilag bontatlanul halad végig az emésztőrendszeren s csupán a vastagbél baktériumflórája bontja szét - nem kis bélgázképződés közepette.

A természetes eredetű táplálékkiegészítők között fontos szerepet játszik az alfa-liponsav. Ez az enzim az emberi szervezetben termelődik, de előfordul a de megtalálható a burgonyában, a répában, a jamszgyökérben, a batátában, a céklában és a vörös húsokban is. Az alfa-liponsav elsőrendű antioxidáns, ráadásul csökkenti a vér glükózszintjét (ti. serkenti a sejtek cukorfelvételét) s megvédi a sejteket s az idegeket a károsodástól, sőt: tartós használat esetén visszafordíthatja az idegek, a szemek és szív diabeteses eredetű károsodását. Ugyanakkor az alfa-liponsav tartalmú étrendkiegészítők (pl. a Doskar, a Swanson készítményei, vagy a Supherb Neuro Guard-ja) használatakor ügyelni kell az esetleges mellékhatásokra, melyek az allergiás bőrreakcióktól az emésztési panaszokig (gázképződés, puffadás) terjedhetnek, ráadásul a glükózszintre gyakorolt hatása miatt folyamatosan ellenőrizni kell a vércukorszintet. 

A hasnyálmirigy működésének serkentésére, javítására számos növényi adalékot javallanak - természetesen mindig az inzulinterápia kiegészítéseként. A népszerű fűszerek közül a fahéj bír a legkedvezőbb hatással - nem csupán a vércukorszint szabályozásában segíthet, de a koleszterinszintet is csökkenti, ezáltal mérsékli a cukorbetegeket fenyegető járulékos (szív és keringési) betegségek kockázatát.  Kisebb mértékben hasonló hatással bír a kurkuma, a szegfűszeg és a babérlevél. A fotoszintetizáló cianobaktériumokból (régebbi meghatározás szerint kékalgák) készült spirulina-tabletták valóságos szupersztárnak számítanak a az élelmiszeradalékok között: számtalan élettanilag is kedvező hatásuk mellett a két étkezés közötti egyensúlyi cukorszint beállításában is segíthetnek.

[origo] után közreadta - telepathic, aki már lassan három éve cipeli e terhet magával...