Köszi az együttérzést!
Szerencsére a közvetlen főnökeim elérték, hogy visszavonják a kirúgásomat! Még időben léptek, mert majdnem elfogadtam egy másik cég ajánlatát. Ha a családom miatt nem tenném félre a büszkeségemet, nem is mennék vissza az eddigi melóhelyemre. Ráadásul itt azt csinálhatom amit szeretek, és az sem mindegy. Próbálok jó képet vágni az egészhez azon kollégák felé, akik nem bántottak, szeretnek. A bunkók meg le vannak...
Hogy ne unatkozzak, és ne a marhaságokon járassam a fejem, belevágunk a lakásfelújításba. Szép ki játék lesz. Szétverjük a fürdőt, a vécét, a konyhát, kicsit a gyerekszobát és a hálószobát, illetve az egész lakásban kifestünk. Októberre tervezzük a nagy munkálatokat, addig pedig beszerezzük a hozzávalókat. Napok óta lejárjuk a lábunkat, mi hol mennyibe kerül, és milyet lehet kapni. Naná, hogy nincs egy helyen minden, amit szeretnénk. Még a fürdőszobabútort, konyhabútort is több helyről kell összeállítani.
Cukrom az szerencsére beállt. A műtét helye sem érzékeny már annyira. Jó lenne, ha több betegség nem jönne a közel-, és lehetőleg a távoli jövőben sem.
Szeptember vége felé megyünk az Abigél előadására. Azt nagyon várom már.
Tehát próbálok fellélegezni a sok marhaság után.