2006 szeptemberében kezdtem el középiskolába járni. Eleinte nem tartottam fontosnak, hogy tudjanak betegségemről. Osztálytársaim már az első hetekben-hónapokban rájöttek, hiszen az inzulin beadása, a vércukorszint ellenőrzése feltűnő volt számukra. De tanáraim, osztályfőnököm mit sem sejtettek.
Egyszer az iskolában rosszul lettem. Nem a diabétesz miatt, de az iskolaorvos szólt az osztályfőnöknek a cukorbetegségről. Eléggé le lettem szúrva, hogy miért nem közöltem ezt előbb vele...
Bevallom, féltem a reakciójától eleinte. De most már felfogtam, hogy tényleg hibáztam azzal, hogy titkoltam.
Most neki álltam azokat az osztálytársakat, ismerősöket, barátokat, akikkel sok időt töltök együtt, megtanítani a cukorbetegség "kezelésére". Mit tegyenek, ha szólok, hogy alacsony a vércukrom, mit tegyenek, ha elájulnék, hol tartom a GlucaGen-t, az inzulint, a vércukormérőt, szőlőcukrot, stb.
Tényleg nagyon fontos a betegség közlése társainkkal, sosem tudhatjuk, mi adódik velünk.
A MINDENNAPI KÖRNYEZETEDBEN ÉLŐK TUDNAK DIABÉTESZEDRŐL?