Jennifer Argo és kollégája, Remi Trudel (Bostoni Egyetem) megfigyelései és kutatásai során azt tapasztalta, hogy amint egy újra hasznosítható árucikk már nem tökéletesen ép, mert például felbontották a csomagolását, vagy egy papírcsíkot letéptek róla, a vásárlók legtöbbször megszabadultak tőle. Úgy vélik, a folyamat látszólag automatikus, és összefügg a szemét szó szerinti definíciójával: használhatatlan.
"A résztvevők egyik csoportjának egy kis darab papírt adtunk, és arra kértük őket, írják rá, mi mindenre tudnák ezt a kis cédulát használni. Nyolcvan százalékban döntöttek úgy, hogy a papír újrahasznosítható. Automatikusan határoztak, miután valóban hasznát vették, hogy még jól jöhet számukra" - mesélte Jennifer Argo.
Újabb kihívást jelent, ha a termék, amely egyébként használható még, valahogy megsérül, nem tökéletes, esetleg szennyeződött. Az üdítős dobozt általában összelapítják, hogy kevesebb helyet foglaljon a szemétben, de a kutatás legtöbb résztvevője a már horpadtan kapott dobozt is rögtön kidobta. "Úgy látják az emberek, hogy a megrongálódott termék már semmire sem jó. Ha eleve horpadtan kapják, és dönteni kell, mi legyen vele, azt tapasztaltuk, hogy a kukába kerül."
A kutatók szerint az újrahasznosítás leginkább azon múlik, mennyire sikerül az emberek gondolkodását megváltoztatni. Fontos, hogy a forgalmazók és az állam bátorítsa a fogyasztókat a háztartási cikkek újrahasznosításra, a szerves hulladék komposztálására, amilyen mértékben csak lehetséges. Ám ugyanilyen lényeges, hogy a gyártók módosítsák a termékek csomagolását. "Fontos lenne, hogy felbontás után is könnyű legyen épségben tartani a csomagolást. Lehet, hogy ez drágítaná a terméket, mert másképp, más anyagok alkalmazásával kellene csomagolni, de megérné a ráfordítást, mert sokkal többen hasznosítanák újra a termékeket, mint jelenleg" - hangsúlyozta Jennifer Argo.
Forrás: MTI
