A cukorbetegség (diabétesz) a szénhidrát-anyagcsere zavara. Alapvetően két változata létezik. Az I. típusú diabétesz többnyire gyerekkorban, tizenévesen alakul ki, ezért fiatalkori cukorbetegségnek is nevezik. A cukorbetegek 90-95 százaléka azonban a II. típusú diabétesztől szenved, amely általában 45-50 éves kor után alakul ki, bár fiatalabb korban is előfordulhat. (Az idősek különösen érintettek: a 70-en felüliek 15 százaléka bajlódik vele.) A II. típusú diabétesz esetében a hasnyálmirigy elegendő inzulint termel, ám a szervezet érzéketlenné válik a hormonnal szemben, így az nem tudja a szükséges glükózfelvételre serkenteni a sejteket. Ahhoz, hogy az egészséges vércukorszint fennmaradjon, a szervezet nagyobb mennyiségű inzulint termel, de a hasnyálmirigy kimerül a túlzott megerőltetésben, és előbb-utóbb képtelen elegendő mennyiségben inzulint előállítani.
Ez a fajta cukorbetegség alattomosabb, hiszen észrevétlenül, tünetmentesen is kialakulhat, s így fennáll a veszélye, hogy csak későn, a szövődmények kialakulása után diagnosztizálják.
Régóta ismert tény, hogy a II. típusú diabéteszben szenvedők nagy része túlsúlyos, ám eddig nem sikerült megtalálni a konkrét kapcsolatot az elhízás és a betegség között.
A denveri kutatócsoport állatkísérletek során megállapította, hogy az elhízott egerekben a cukorbetegség kialakulásához egy olyan hormon szükséges, amelyet az egerekben és emberekben egyaránt meglevő gén kódol (az MSH jelzésű hormonról, illetve a POMC génről van szó). A hormon jelenléte nélkül az egerekben nem alakult ki a cukorbetegség. Amikor a hormonmentes egereknek megkezdték a hormon adagolását, fokozatosan érzéketlenné váltak az inzulinra, és cukoranyagcseréjük megváltozott.
Mindezek alapján az MSH hormon a II. típusú diabétesz kialakulásának kulcsfaktora lehet. Mivel a gén és a hormon az emberben is jelen van, igen valószínű, hogy a magasabb hormonszinttel rendelkező elhízott egyének hajlamosabbak a cukorbetegségre.
A valóban áttörésként értékelhető felfedezés mind a megelőzésben, mind a kezelésben új utakat nyithat. Elhízott emberekben a hormon szintjét folyamatosan monitorozni, a magas hormonszintet pedig csökkenteni lehetne. E lehetőségek tanulmányozása már megkezdték a kutatók.
A Denveri Egyetem (USA) Eleanor Roosevelt Intézetének kutatóinak részletes beszámolója a Journal of Endocrinology c. szaklap 2003. decemberi számában jelent meg.
Diabétesz: változatok egy betegségre
Szervezetünk anyagcseréjében kulcsszerepet játszanak az egyszerű szénhidrátok, a cukrok. E tápanyagokat a sejtek gyorsan elégetik (a zsír égetése például jóval lassabban lezajló reakció), és saját működésükhöz használhatják a cukorlebontó-folyamatok során felszabaduló energiát. A sejtek a szőlőcukrot (glükózt) a vérből veszik fel. A hasnyálmirigy ún. Langerhans-szigeteinek béta-sejtjei inzulint, alfa-sejtjei pedig glukagont termelnek: e két ellentétes hatású hormon szabályozza és tartja állandó értéken a vércukorszintet.
Amikor a vércukorszint az optimális érték fölé kerül (például szénhidrátot tartalmazó táplálék fogyasztásakor), a hasnyálmirigy a vér magas glükóz koncentrációját érzékelve több inzulint termel, amely a vérbe jutva segíti a cukor felvételében a máj-, izom- és zsírsejteket, ezáltal a vércukorszintet csökkenti. Egészséges ember szervezetében 3,9-6,1 mmol/l közötti értékre áll be a vércukorszint.
Fiatalkori cukorbetegség
A cukorbetegség a szénhidrát-anyagcsere zavara. Alapvetően két változata létezik: Az I. típusú diabétesz többnyire gyerekkorban, tizenévesen alakul ki, ezért fiatalkori cukorbetegségnek is nevezik. Tünetei gyorsan jelentkeznek: az ember nagyon sok folyadékot (naponta 4-6 litert) fogyaszt, megnövekszik a vizeletének mennyisége, kezdetben jó étvágya van, mégis fogyni kezd, száraz a szája és rossz a lehelete. A fiatalkori cukorbetegségben szenvedők gyakran soványak, legyengültek. E tünetek felismerését követően már egy egyszerű vércukorszint-vizsgálattal diagnosztizálható a baj.
Az I. típusú cukorbetegséget az okozza, hogy a hasnyálmirigy inzulintermelő béta-sejtjei képtelenek feladatuk elvégzésére. Egy immunológiai károsodás révén (amit például egy vírusfertőzés okozhat) e sejtek több mint 90 százaléka nem tud inzulin-hormont termelni, mert elpusztul. Megfelelő mennyiségű inzulin hiányában a vércukorszint magas lesz, a sejtek nem jutnak elegendő szőlőcukorhoz, és zavar támad a zsíranyagcserében is. - Az inzulin hiányában csökkent glükóz-felvétel alapvetően rendíti meg a sejtek anyagcseréjét, hiszen glükóz minden sejtben kell az energiatermeléshez - mondta Dr. Falus András akadémikus, a SOTE Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézetének igazgatója.
A II. típusú diabétesz
A cukorbetegek 90-95 százaléka azonban a II. típusú diabétesztől szenved, amely általában 45-50 éves kor után alakul ki, bár fiatalabb korban is előfordulhat. (Az idősek különösen érintettek: a 70-en felüliek 15 százaléka bajlódik vele.) Ez a fajta cukorbetegség alattomosabb, hiszen észrevétlenül, tünetmentesen is kialakulhat, s így fennáll a veszélye, hogy csak későn, a szövődmények kialakulása után diagnosztizálják. Az időskori diabéteszben szenvedők nagy része túlsúlyos.
A hasnyálmirigy ez esetben elegendő inzulint termel, ám a szervezet érzéketlenné válik a hormonnal szemben, így az nem tudja a szükséges glükóz-felvételre serkenteni a sejteket. Ahhoz, hogy az egészséges vércukorszint fennmaradjon, a szervezet nagyobb mennyiségű inzulint termel, de a hasnyálmirigy kimerül a túlzott megerőltetésben, és előbb-utóbb képtelen elegendő mennyiségben inzulint előállítani.
Injekciók és tabletták
A cukorbetegek folyamatos kezelésre szorulnak. A fiatalkori diabéteszben szenvedők általában naponta többször is inzulin-injekciót kapnak. A betegeknek meg kell tanulniuk együtt élni a problémájukkal, amely sok kellemetlenséget okoz számukra. Étrendjüket át kell alakítaniuk, diétázniuk kell egy életen át, vigyázniuk kell magukra. A cukorbeteg ember egyetlen inzulin-injekciót sem mulaszthat el, különben szervezete veszélybe kerül.
A II. típusú diabétesz kezeléséhez általában elegendő vércukorszint-csökkentő tablettát szedni, de előfordul, hogy egy ilyen beteg is inzulinpótlásban részesül. A helyes diéta betartása ebben az esetben is elengedhetetlen. Emellett az orvosok minden cukorbetegnek rendszeres testmozgást javasolnak, ami segíti az izomsejtek cukorfelhasználását.
Cukorbetegség a génjeinkben
Az orvosok régóta kutatják, örökölhető betegség-e a diabétesz. A statisztikák szerint az a gyermek, akinek édesanyja I. típusú cukorbetegségben szenved, 1-2 százalék valószínűséggel lesz beteg, míg egy édesapa cukorbetegsége 4-6 százalék valószínűséggel öröklődik. Ezek az adatok azt mutatják, hogy bár beszélhetünk az I. számú cukorbetegséghez tartozó genetikai hajlamról, a kór kialakulását elsősorban mégis az említett immunológiai probléma okozza. Más a helyzet a II. számú cukorbetegséggel, amely szülőről gyerekre 40-50 százalék valószínűséggel öröklődik, mindkét szülő betegsége esetén pedig már 80 százalékkal. A II. számú diabétesz tehát szinte törvényszerűen továbbadódik az ember génjeiben.
Mit kell tennem, ha cukorbeteg lettem? A tennivalókról itt olvashat: a cukorbetegség kezelése.
Forrás: www.diabet.hu
