Az első cikk keretében a bostoni Joslin Diabetes Központból Katie Weinger és munkatársai számoltak be három különböző oktatási módszerükről, melyek hatásosságát rossz anyagcsere vezetésű diabéteszeseken vizsgálták. 222 felnőtt beteget véletlenszerűen három csoportba soroltak: az elsőben 5 oktatási egység keretében teljes-körű, strukturált kézikönyvre épülő, de oktatók által vezetett és minél nagyobb mértékű életmód-módosítást megcélzó tevékenységet folytattak, a másodikban szintén edukátorok által vezetett, 6 hónapon át folytatott csoportos oktatást végeztek, a harmadikban pedig nem meghatározott számú egyéni beteg-nővér, ill. beteg-dietetikus találkozóra került sor. Az eredmény: az első csoportba tartozók esetében sikerült a legnagyobb mérvű életminőség és anyagcsere javulást elérni, de mindhárom csoport tagjainak javult az anyagcseréje. Az 1-es típusú cukorbetegek kisebb mértékben mutattak javulást, mint a 2-es típusúak.
Az egyéni oktatás eredményesebb?
Egy másik közleményben egy Minneapolis-i egészségügyi intézményből JoAnn Sperl-Hillen és munkatársai 623 felnőtt, Minnesota-i és Új-Mexikó-i felnőtt 2-es típusú közepes vagy annál rosszabb anyagcseréjű cukorbeteg egy-egyharmadát csoportos oktatásban, egyéni oktatásban, ill. csupán a szokásos gondozásban részesítették. Mindhárom csoportnak javult a HbA1c szintje, de legjobban az egyénileg oktatottaké (0,5%-kal), míg a két másik betegcsoportban 0,25% körüli csökkenést tudtak csak elérni. Itt tehát az egyéni oktatás bizonyult eredményesebbnek.
A harmadik cikkben a kaliforniai Palo Alto orvostudományi kutatóintézetében Dominick L. Frosch és munkatársai 201 rossz anyagcsere vezetésű és rossz szociális szociális helyzetű (évi kereset 15.000 USD alatt) főként afro-amerikai cukorbeteg egyharmadának egy 24 perces oktató videót és egy munkafüzetet adtak, egyharmadát 5 alkalommal diabetes-nővér telefonon hívta fel és oktatta, végül a harmadik csoport tagjai egy 20 oldalas brosurát kaptak kézhez. Mindhárom csoport tagjai túlnyomórészt jónak minősítették az oktató anyagokat és mindhárom csoportban – egymástól érdemileg nem különbözően – javult az anyagcsere állapot.
Mindhárom szerzői csapat úgy véli, hogy mindenképpen érdemes komoly eszközöket fordítani a cukorbetegek oktatására, mert ily módon a későbbiek során nagymértékben csökkenthetők az elkerülhető szövődmények kezelésének a költségei.
Forrás: Arch Intern Med
