Bár nem szerepel az indikációs listán, több helyütt megkísérelték az SGLT-2 gátlószereket 1-es típusú diabéteszben is alkalmazni, főként súlyfelesleggel rendelkező cukorbetegeknél.
Esetükben is több alkalommal kifejlődött a ketoacidózis, de ilyenkor már normális vércukor szintek mellett. A betegek – mérvén az alacsony cukorértékeket – sokszor csökkentették az inzulin adagot, ami viszont a ketózis fokozódásával járt. Ez a hányinger, hányás, elesettség érzet esetén lehet figyelmeztető jel, de bizonyosan csak a vizelet aceton meghatározásával diagnosztizálható, ill. a beteg leheletének mások által érzett acetonos szagával.
A kiváltó ok: az SGLT-2 gátlószerek a vizelet cukortartalmának fokozásával hatnak, de ilyenkor emelkedhet a glukagon elválasztás, nőhet a zsírsavakból történő cukorképződés és ezáltal fokozódhat a ketózis veszély. A ketózis kockázata nőhet valamilyen fellépő betegség, műtéti beavatkozások, fokozott fizikai aktivitás, a szénhidrát felvétel csökkenése, alkohol fogyasztás révén. Legtöbb ilyen esetben sürgős kórházi felvételre, sokszor intenzív osztályos kezelésre volt szükség.
(Az SGLT2-gátló szerek [mint a hazánkban is forgalomban lévő dapagliflozin és empagliflozin] alkalmazása esetén – bár minden ezredik vagy tízezredik esetben fordul elő ketoacidózis – feltétlenül fel kell hívni ennek kockázatára a betegek figyelmét. 1-es típusú diabéteszben nem szabad gliflozinokat adni – a referáló megjegyzése)
Forrás: ADA Kongresszus, Boston
