Egy ismeretlen diabetikus ínyencség az ünnepekre: Zakuszka
Sosem felejtem el egyik erdélyi kollégámat, Sándort, akinek a zakuszka receptjét köszönhetem. Ültünk az étkezőben, mindenki elővarázsolta az ebédjét. Sándor egy piros krémmel teli üveget tett az asztalra, s mellé puhabelű, ropogós héjú óriás kenyérszeleteket tett. Jó ízzel, komótosan ette az első falatokat, látszott, emlékeket idéznek az ízek a szájában.
Sándor máskor egyébként falta az ételeket, nekem még a tányérba sem ért a kanál, mikor ő már kész volt az ebéddel. Most azonban varázslat történt, az idő megállt, s a zöldségkrém kanalanként, lassan fogyott az üvegből, s terült szét a kenyéren.
Sosem láttam azelőtt ilyen ételt. Csodálkozva kérdeztem rá mi ez és hogy megkóstolhatom-e?
A neve furcsa és elsőre megjegyezhetetlen volt számomra, az íze viszont annál inkább bevésődött emlékeim közé. Sokáig kellett nyaggatnom kollégámat, hogy a receptjét megkapjam.
Azóta minden ősszel több üveggel teszünk el, mert igazi ínyencség a téli és kora tavaszi napokon.
Zakuszka recept a következő oldalon, lapozz :)