Ami az ideális diétát illeti, az nagymértékben és elsősorban a tápláltsági állapottól függ: a
súlyfelesleggel rendelkezők számára a napi 1400-1500 kcal-át, ezen belül 150-160 g (de
semmi esetre sem kevesebb) szénhidrátot tartalmazó étrend javasolt, míg a normális testsúlyú
kismamák 1600-1800 kcal-át, ezen belül pedig 180-220 g szénhidrátot fogyaszthatnak
naponta.
Célszerű-e a szénhidrát bevitel fokozottabb megszorítása?
Hogy fentiek helyett célszerű-e a szénhidrát bevitel fokozottabb megszorítása,
azt a spanyolországi Lleida Egyetemén Didac Mauricio vezetésével vizsgálták. 152, átlag
33 éves, legalább egy gyermeket szült terhes nőt véletlenszerűen két csoportra osztottak.
Az egyik csoportba tartozók tápanyag aránya: 40% szénhidrát, 20% fehérje, 40% zsír
volt, a másik csoportba tartozók 55% szénhidrát, 20% fehérje, 25% zsír tartalmú étrenden
maradtak. Mindkét csoportbeliek pontosan 57%-a esetében vált szükségessé az inzulinkezelés
bevezetése. A terhesség kimenetelét illetően semmilyen különbséget nem találtak a két
csoportba tartozó nők és újszülötteik esetében. Tehát a túlzott szénhidrát-megszorítás
felesleges, a kismamának olyan étrenden kell lennie, amit tápláltsági állapota és a magzat
egészséges fejlődése megkíván és nem lehet a cél az inzulinkezelés mindenáron történő
elkerülése – a referáló megjegyzése).
(Forrás: Diabetes Care, 2013. április, online)
