Komoly előny a 2-es típusú cukorbetegeknél a korán elkezdett inzulin adagolás
58 átlag 45 éves, 80 %-ban etnikai kisebbséghez tartozó kövér betegnél 3 hónapon át metformin adása mellett 70/30 arányban NPH és gyorshatású inzulin keverékét adagolták, majd közel 4 éven keresztül a betegek felét ugyanezen módon, másik felét metformin-szulfanilurea-pioglitazon hármas tablettás kombinációjával kezelték. A három hónapos inzulinkezelés nyomán a kezdetben 10% körüli HbA1c szint 5,9%-ra mérséklődött. A kezdeti inzulin adag 0,2 E/testsúly kg volt, melyet 3 hónap alatt 0,6 E/testsúly kg-ra emeltek. A metformin adagja 2x1000 mg volt. A következő több mint 3 év során a betegek két csoportja között nem volt különbség a vércukrok alakulásában és közel egyforma mértékben emelkedett a testsúly is. Kb. egyforma, csekély arányban fordult elő kisebb hipoglikémia. Az inzulint és metformint kapó betegek között három, a 3 fajta tablettát szedők között öt betegnél emelkedett meg a HbA1c szintje 8% fölé, mely az inzulinkezelés intenzívebbé tételét, ill. bevezetését vonta maga után. Az ún. C-peptid vizsgálattal közel 4 év után is a kezdeti szinten maradt a betegek inzulin-elválasztása, ami azért jelentős eredmény, mivel a kezdetben egyfajta tablettával kezelt betegeknél nagyon hamar kimerülnek az inzulin tartalékok. A vizsgálók úgy vélik, mindenképpen komoly előnyöket rejt magában a 2-es típusú cukorbetegek korán elkezdett – akár csak átmeneti – inzulin adagolása.
Forrás: ADA Kongresszus, 2012. június
