A vércukor önellenőrzés alapvető előfeltétele a jó anyagcserevezetésnek 2. rész
Az elfogyasztott étel szénhidrát tartalma, a szénhidrát mennyiségétől és minőségétől, a szénhidráttal együtt fogyasztott fehérje és zsír mennyiségétől, a tápanyagok felszívódásának egyénekre jellemző gyorsaságától és még számos más tényezőtől függően, különböző mértékű vércukor emelkedést okozhat. Ez az emelkedés jelentősen szélesebb határok között ingadozik, mint az éhomi vércukor. Míg az utóbbi egy-egy diabéteszes esetében nagyjából 2 mmol/l között mozog, addig étkezést követően 3-10 mmol/l-es mértékű kiugrás is gyakori. A legtöbb tablettát szedő cukorbeteg HbA1c szintje 7,5-9% közé esik. Ebben a tartományban a HbA1c értékéért 40%-ban az éhomi, 60%-ban az étkezés utáni vércukorszintek a felelősek. Ez képezi tehát a magyarázatát annak a gyakori észlelésnek, hogy az éhomi vércukorszint még közel elfogadható, viszont a HbA1c elfogadhatatlanul magas.
