A cukorbetegség diétás kezelése
Az étrendi kezelés fontossága az inzulinkezelés - elsősorban a fiatalabb 1. típusú cukorbetegek körében egyre általánosabbá váló úgynevezett intenzív inzulinterápia (napi 4-5-szöri inzulinadás, napi 2-4-szeri vércukorméréssel, lásd később) - keretei között lényegesen veszített jelentőségéből, és lehetségessé vált a közel "szabad diétá"-ra történő átállás.
Ugyanekkor a nem inzulinnal kezelt - túlnyomórészt túlsúlyos - 2. típusú diabéteszesek esetében talán minden korábbinál fontosabbnak tűnik a diétás kezelés, fokozott testedzéssel kiegészítve. De e téren is bizonyos hangsúlyeltolódásoknak lehetünk tanúi. Ezek lényege - anélkül, hogy a kérdés részletes tárgyalása elé vágnánk - két dologban foglalható össze. Az egyik: a cukorbetegeknek nem kell speciális diétát tartaniuk, hanem nagyon hasonlót ahhoz, amit - a testsúly figyelembevételével - "korszerű egészséges táplálkozás" címszó alatt foglalunk össze. A másik: a diabéteszes étrend nem szénhidrátszegény, hanem az utóbbi évek folyamán kialakult európai konszenzus értelmében éppenhogy szénhidrátgazdag. Míg a hatvanas évek végéig a 40 % szénhidráthányad tűnt ideálisnak, 10 éve a 45 % szénhidráthányad, ma pedig az 50 % körüli szénhidrátbevitel mellett érvelnek a diabetológusok. Utóbbi pedig - ismervén a hazai lakosság étrendjének 45 % körüli szénhidráttartalmát - már valóban kifejezetten szénhidrátgazdag. (Az Amerikai Egyesült Államokban sokan a 75-80 % szénhidráttartalmú étrend mellett érvelnek, ez azonban a mi viszonyaink között kivihetetlen, és indokolatlannak tűnik.).
