Mesterkurzusunk megkezdett tápanyag ismertetője (lsd: Miért nem tudok lefogyni?) most szerevezetünk egyik legfontosabb építőkévét, a fehérjéket veszi górcső alá.
A zsír nem mozdul, marad, ahol volt
A fehérjéket testünk építőköveinek is nevezik. Többek közt sejtjeink, izmaink, szöveteink, szerveink, hormonjaink, enzimjeink, vérünk alkotó elemei mind fehérjéből állnak. Grammonként 4 kalóriányi energiát tartalmaznak, ezt azonban a szervezet csak végszükség esetén, éhezés esetén hasznosítja energiaként, fűtőanyagként. Súlyosan energia- és tápanyaghiányos étrend esetén az agy és a létfontosságú szervek védelme érdekében az izmokat kezdi bontani. Ezért figyelhető meg egy gyors eredményt napok alatt ígérő csodakúra esetén, hogy a csak pár száz kalóriányi étrend hatására az izmok mennyisége is csökkenni kezd, a testzsír viszont nem, pedig nem ez a célja a fogyózónak. Az, hogy a húsok, halak, belsőségek, tojás, tej, tejtermékek jelentős fehérjeforrások, nem újdonság. Ezek az állati eredetű fehérjék. Arra viszont már kevesebben gondolnak, hogy a magvak, hüvelyesek, gabonafélék is tartalmaznak több-kevesebb fehérjét (ezek a növényi eredetű fehérjék). Még a liszt, tészta, kenyér sem csak szénhidrátból áll. Érdemes vegyesen, állati és növényi eredetű fehérjeforrásokat is a tányérra pakolni.
A fehérjéket felépítő húszféle aminosav közül kilencet táplálékainkkal kell magunkhoz vennünk, mivel ezeket - vagyis az esszenciális aminosavakat - testünk nem képes maga előállítani. Az állati fehérjék mindet tartalmazzák ezek közül, míg a növényekben található fehérjék egyes nélkülözhetetlen aminosavakat nem vagy nem kellő arányban, mennyiségben tartalmaznak. Így csak növényekből nehezebb, bár nem lehetetlen megfelelő fehérjeösszetételű menüt alkotni. Megfelelő párosítás és egyidejű fogyasztás mellett a növények aminosavösszetétele kiegészíti egymást és az állati fehérjékkel azonos értékűvé válik. Persze ez olyan ismereteket, szaktudást is igényel, amihez már jobb szakképzett dietetikus segítségét kérni, ha úgy döntenénk, ezentúl vegetáriánusok szeretnénk lenni.
Fehérjedömping, azaz gyorsabb anyagcsere, ez igaz, de...
A legtöbb csodadiéta nagy mennyiségű fehérjebevitellel igyekszik elérni, hogy gyorsabb, látványosabb legyen a fogyás. Ennek oka egyrészt az, hogy a fehérjedús ételek jobban telítenek, nehezebb belőlük korlátlan mennyiséget fogyasztani, és mellettük feltehetően kevesebb nagy cukortartalmú, zsírosabb étket fogyasztunk. A nagyobb fehérjebevitel valamelyest felturbózza az anyagcserét is. A dolog hátulütője, hogy aki karcsú és izmos testre vágyik, annak nem elég fehérjével tömnie magát. Mivel a legtöbb állati fehérjeforrás nem kevés zsírt is rejt magában (például a szalámi, kolbász, egyéb húsipari termékek vagy a éppen sajtok), ezért nem mindegy például, hogy csirkesonka vagy füstölt kolbász kerül a szendvicsbe. Másrészt a nagyobb fehérjemennyiséget a szervezet nagyobb energiaráfordítással alakítja át izommá vagy építi be más formában a szervezetbe. Ehhez elsősorban szénhidrátokból származó energiára van szükség, persze nem cukorka, csoki formájában.
A túlzásba vitt fehérjebevitel, amely amúgy is jellemző a hazai táplálkozásra, hosszú távon a veséket és az ízületeket terheli meg, ezért kerülendő. A szálkásabb izomzat érdekében érdemesebb megfelelő típusú, mennyiségű edzést is beiktatni a napirendbe, csak táplálkozással nem jutunk célba egykönnyen.
Mint láthatjuk, a táplálkozás elég összetett terület, ahol nem árt jólinformáltnak és kicsit szkeptikusnak is lenni, mielőtt bármilyen új, sokat reklámozott diétába fognánk. Ha szükségét érezzük, forduljunk dietetikushoz, aki segít eligazodni a sok helyről származó információk halmazában, és segít megtalálni a számunkra legmegfelelőbb étrendet, amelyet hosszú távon is (szenvedés és lemondások nélkül is) követni tudunk.
Forrás: Dívány.hu
