1.A nők sokkal nyugtalanabbak, mint a férfiak
Félelem. Izomfeszültség. Ingerlékenység és állandó aggodalom. Ezek a szorongásos rendellenességek leggyakoribb tünetei.
A „szorongásos zavar” egy gyűjtőfogalom, amely magában foglalja a generalizált szorongásos rendellenességet (GAD), a pánikbetegséget, a fóbiákat, a szociális szorongásos zavart, a kényszeres-kényszeres rendellenességet (OCD) és a poszttraumás stressz zavart (PTSD).
Ám annak ellenére, hogy a szorongás az egyik leggyakoribb mentális egészségi állapot, a kutatások azt mutatják, hogy a nőknél kétszer nagyobb valószínűséggel diagnosztizálnak szorongásos rendellenességet, mint a férfiaknál. Az egyik oka annak, hogy a nők nagyobb valószínűséggel tapasztalnak szorongást, mint a férfiak, a hormonális ingadozások. A kutatások azt mutatják, hogy a progeszteron és az ösztrogén terhesség alatti megugrása növelheti a rögeszmés-kényszeres rendellenesség kockázatát, a szorongásos zavar egy olyan típusát, amelyet zavaró és ismétlődő gondolatok, impulzusok és rögeszmék jellemeznek, amelyek nyomasztóak és gyengítőek lehetnek.
A nemek közötti különbség mögött azonban nem csak a nők stresszre adott válasza vagy a hormonális különbségek állnak. A férfiakhoz képest a nők sokkal nagyobb valószínűséggel esnek át fizikai vagy lelki bántalmazáson. A bántalmazással való szembesülés pedig gyakran egy bizonyos típusú szorongásos zavar kialakulásához kapcsolódik: a PTSD-hez.
2. A PTSD gyakoribb a nőknél, mint a férfiaknál
A nőknél kétszer nagyobb valószínűséggel alakul ki poszttraumás stressz-zavar (PTSD).
A PTSD egy traumatikus esemény által okozott szorongásos rendellenesség, amely gyakran az esemény után jelenik meg, és olyan érzésekkel jellemezhető, mint a bűntudat, az elszigeteltség, az ingerlékenység, az alvási nehézségek és a koncentrációs nehézségek. A PTSD-ben szenvedő férfiak és nők közötti jelentős különbség valószínűleg annak az eredménye, hogy a nők gyakrabban szembesülnek bizonyos típusú traumákkal. Például körülbelül minden harmadik nő tapasztalt már szexuális erőszakot, fizikai erőszakot és/vagy üldözést egy intim partnere részéről.
Ezenkívül a PTSD diagnosztikai kritériumai inkább a tünetek internalizálására összpontosítanak, amelyekkel a nők nagyobb valószínűséggel szembesülnek egy traumatikus esemény hatására. Az internalizáló tünetek közé tartozik a szorongás, a szomorúság, a szociális visszahúzódás és a félelem, míg az externalizáló tünetek közé tartozik a túlzott aktivitás, a rossz impulzuskontroll, a meg nem felelés és az agresszió.
3. A nők jobban ki vannak téve a depresszió kockázatának
A depressziónak sok arca van, és egyik sem kedves. A nőket és a férfiakat egyaránt akkor támadja meg, amikor a legkevésbé számítanak rá, életük bármely szakaszában, és minden embert másképp érint, különböző tünetekkel és reakciókkal.
És bár a depresszió szinte bárkit érinthet, számos tanulmány kimutatta a nemek közötti különbséget a rendellenességek előfordulásában, a nők gyakrabban szenvednek depresszióban, mint a férfiak. De miért?
Hormonális különbségek: A menstruációs ciklusok, a terhesség és a menopauza során ingadozó ösztrogénszintek depressziós epizódokat válthatnak ki. Valójában a depresszió bizonyos típusai csak a nőkre jellemzőek, mint például:
• Premenstruációs diszfória: hangulati rendellenesség, amelyet a menstruációs ciklus előtt jelentkező depressziós tünetek jellemeznek.
• Perinatális depresszió: Olyan hangulati rendellenesség, amely a nőket érintheti a terhesség alatt és a szülés után.
• Perimenopausával összefüggő depresszió: hangulati rendellenesség, amely a menopauza előtti átmenethez kapcsolódik.
Internalizáció: Kutatások szerint a nők nagyobb valószínűséggel veszik be a negatív eseményeket, és éreznek bűntudatot vagy szégyent, még akkor is, ha nem ők okolhatók valamiért, ezt pedig gyakran visszahúzódást, magányt és depressziót eredményez.
Társadalmi szerepek: Az a mód, ahogyan a nőket felnevelik, és a nőktől elvárják a cselekvést, hozzájárulhat a depresszióhoz. Az okok egy része azt tanítja, hogy ne mutasson haragot vagy magabiztosságot, úgy érzi, hogy „kicsinek” kell lennie illetve rendszeresen érzik a nők a támogatás hiányát a gyermekgondozásban vagy a háztartási munkákban, valamint a szakmai környezetben tapasztalható diszkriminációt.
