Az alacsony vércukorszint jelentősége és veszélyei
A hipoglikémia gyakorisága
A hipoglikémia gyakoriságát a fizikai aktivitás, a beteg neme, étkezési és alvási szokásai, az alkololfogyasztás és az életkor befolyásolja. Mindkét típusú diabéteszben el kell kerülni a súlyos, eszméletvesztést okozó és/vagy külső segítségre szoruló hipoglikémiát.
A bevezető tüneteket (izzadás, remegés, szívdobogás, éhségérzet) részben az adrenalin termelődés, részben a vegetatív idegrendszer aktivációja okozza, egyénenként változóan kb. 3,5-3,2 mmol/l-es vércukorszintnél.
A tünetek megérzésekor kb. 15 g gyorsan felszívódó szénhidrát fogyasztásával (cukor, vagy cukortartalmú folyadék, a hideg, szénsavas cukros ital szívódik fel a leggyorsabban) a további vércukorcsökkenés megakadályozható. Általában a hipoglikémia kialakulási körülményeitől függően még további 15 g, lassan felszívódású szénhidrát bevitele is szükséges.
Amennyiben a szénhidrátfogyasztás valamilyen okból (pl. nem érzett tünetek) nem történik meg, és a vércukor tovább esik, jellegzetes tünetek alakulnak ki. Ezek lehetnek sokgócú eredetre utaló idegrendszeri eltérések (beszéd-, látás-, járászavar) és/vagy mentális jellegű tünetek (kábultság, viselkedés zavar, zavarttudat, görcs, kóma).
Hosszú betegségtartam esetén a vércukorszintet emelő glukagon hormon termelése elmarad hipoglikémia esetén, egymást követően fellépő hipoglikémiánál pedig a szervezet többféle válaszreakcióinak intenzitása csökkenhet, és így meg nem érzett hipoglikémiás állapot jöhet létre. A meg nem érzett hipoglikémia, akár rögtön eszméletvesztéssel is járhat.
