A Journal of Abnormal Psychology folyóiratban közzétett tanulmányban dr. Reuven Dar pszichológus azt állítja, a cigaretta utáni sóvárgás erőssége nem a függőséget okozó nikotin élettani hatásaival, hanem a dohányzás pszicho-szociális összetevőivel van összefüggésben. "Vagyis nagyobb szerepe van az elhatározásnak, mint magának a dolognak" - mondja dr. Dar.
A kutatók férfi és női légiutas-kísérőkön vizsgálták a dohányzási szokásokat és a sóvárgás mértékét két út során, kérdőívek segítségével. Az egyik egy tengerentúli, 10-13 órás repülőjárat volt, a másik pedig rövidebb, 3-5 órás. A repülés időtartama nem befolyásolta a sóvárgás mértékét, azonban a rövidebb járatok esetén, ahogy közeledett a landolás, úgy erősödött a sóvárgás, ezt a tengerentúli járatok esetében nem tapasztalták. Ezt a kutatók azzal magyarázzák, hogy a sóvárgást nem a nikotinmegvonás, hanem a pszichológiai tényezők okozzák.
Egy 2005-ös vizsgálatban dr. Dar hívő zsidókat tanulmányozott, akiknek szombaton tilos volt rágyújtaniuk. Aznap reggel a sóvárgás kicsinek bizonyult a résztvevők körében, mivel tudták, hogy még legalább 10 órán át nem dohányozhatnak, azonban a nap végére a vágy egyre erősödött. Normál hétköznapokon a sóvárgás nem különbözött az ünnepnapitól, azaz nem függött a nikotinmegvonástól.
A kutatók szerint a nikotin kevésbé addiktív, mint például a heroin, amely valódi, biológiai alapokon nyugvó megvonási tüneteket hoz létre. Az emberek olyan rövidtávú hatások miatt kezdenek dohányozni, mint az orális fixáció vagy az összetartozás érzése, később pedig azokra a jelzésekre reagálnak, amelyeket a dohányzással hoznak összefüggésbe. Dr. Dar szerint, ha megértjük, hogy a dohányzás nem függőség, hanem szokás, létrehozhatunk olyan leszoktató módszereket, amelyek a pszichológiai és viselkedési tényezőkre helyezik a hangsúlyt.
Forrás: Life NetWork, Medipress
