Számos vizsgálat szerint a magas zsírtartalmú étrend elhízáshoz vezet.
Ezzel szemben a jelen vizsgálat bebizonyítja, hogy állatok esetében még a „normális” étrend is elhízáshoz vezet, ha az előző generációk alultápláltak voltak.Nem meglepő, hogy a fejlődő országokban beindult gyors ütemű gazdasági növekedés a lakosság bőségesebb kalóriafogyasztásával jár együtt. De az egyre gyakoribb elhízás nem csupán ezzel magyarázható. Ugyanis a szervezetük genetikailag az alultáplálkozásra állt be, ami miatt a táplálék mind nagyobb hányadát („ínségesebb időkre”) zsír formájában tartalékolják. A gyorsan kifejlődő elhízással pedig sokkal korábban jelennek meg a „civilizációs” betegségek: diabétesz, szív-érrendszeri bántalmak, mint az olyan országokban, ahol a lakosság hosszú ideje normálisan tudott táplálkozni.
A Sydney-i kutatócsapat Hardikar AA vezetésével egy 12 éves vizsgálatsorozat keretében 50 Wistar patkány generációt alultápláltsági állapotban tartottak. Kontrollként normálisan táplált patkányok 52 generációja szolgált. Azt találták, hogy a 12 éven át alultáplált patkányok normális táplálásra váltva képtelenek voltak genetikai beállítottságukat megváltoztatni és a normálisan táplált kontrollokhoz képest 8-szor gyakrabban híztak el, fejlődött ki náluk a metabolikus szindróma és a cukorbetegség.
Az 50 generáción keresztül alultáplált patkányok születési súlya alacsonyabb volt, a hason belüli (viszcerális) zsírszövet mennyisége megnőtt és gyorsan kifejlődött náluk az inzulin rezisztencia – szemben a kontroll állatokkal. Ezen túlmenőn magasabb volt az inzulin elválasztásuk, az endotoxin és leptin szintjük, alacsonyabb volt az adiponektin, B12 vitamin és folsav szintjük. A diabéteszt okozó streptozotocinnal kezelve 8-szor hamarabb lépett fel náluk a diabétesz, mint a szintén streptozotocinnal kezelt kontrolloknál. A normális étrendre állított patkányok, melyek előző 50 generációja alultáplált volt, 2 generáción keresztül változatlanul halmozták a zsírszövetet ennek minden nem kívánatos következményével. Az indiai Ranjan Yajnik vezette csapat emberi vizsgálatokban azt találta, hogy az alacsony B12 és folsav szint növeli az inzulin rezisztencia és a 2-es típusú diabétesz kockázatát. További vizsgálatokat terveznek annak eldöntésére, hogy B12 vitamin és folsav adagolásával emberekben csökkenthető-e a cukorbetegség kockázata.
(A fenti tényt emberek esetében először 1963-ban Cohen írta le, (a cikket fiatal orvosként olvasta e sorok írója) aki arról számolt be, hogy az Izráelbe költözött eritreai zsidóknál, akik között korábban ismeretlen volt a cukorbetegség, az izraeli táplálkozási körülmények között 10 év alatt ugyanolyan gyakorisággal jelent meg a diabétesz és a szívinfarktus, mint a már korábban Izraelben élő zsidók között. Akkor ezt elsősorban a táplálkozás megváltozására vezettük vissza és folyamatosan figyelemmel kísértük az elhízás és a cukorbetegség magas arányú előfordulását a világ számos pontján, a Nauru szigetlakóktól, Indián át az arizonai pima indiánokig. Ekkor már az okot az érintett lakosság felmenői hiányos táplálkozásában találtuk meg, melyet most az ausztrál kutatók állatkísérletben ilyen elegáns módon bizonyítottak – a referáló megjegyzése).
Forrás: Cell Metabolism
