A terhességi cukorbetegség felismerése és szűrése
Tudni kell, hogy a szűrés nem diagnózis! A szűrés célja, hogy kiemelje a gyanús eseteket. Ezen esetekben egy további diagnosztikus vizsgálat állapítja meg, hogy betegség (esetünkben a terhességi cukorbetegség) fennáll-e, vagy nem. Tehát van szűrővizsgálat és van diagnosztikus vizsgálat. Ezek egymást követő lépései a bajmegállapításnak. Azért használunk két lépcsőt, mert a szűrőmódszerek egyszerűbbek és jobban alkalmasak tömeges vizsgálatokra, mint a bonyolultabb, drágább és nem egyszer fájdalmas, vagy kellemetlen diagnosztikus vizsgálatok.
Jó példa erre a nőgyógyászati (méhnyak)rák szűrés. A szűrőmódszer: a hüvelyváladék (citológia) mintavétel egyszerű, gyors és viszonylag fájdalmatlan módszer. De ha pozitív, akkor tovább kell lépni és szövettani diagnózisra kell törekedni, ehhez, műtéttel kell a külső méhszájból szövetet nyerni. Ez fájdalmas, bonyolult műtét. Nyilvánvaló, hogy ezt a szűrést nem lehet egy lépcsőben elvégezni, nem lehet minden nőnél évente szövettant csinálni!
Amit még tudni kell, hogy míg a diagnosztikus vizsgálat elvileg nem hibázik, addig a szűrőmódszerek hibázhatnak. Egyik hiba az, hogy gyanúsnak jelzik a pácienst, de, mint ezt majd a diagnosztikus teszt kimutatja, nem beteg (álpozitív eset), ez kis baj, mert a diagnosztikus teszt éppen arra való, hogy ezekről megállapítsa: nem betegek. Nagyobb baj, hogy vannak álnegatív esetek is, ahol tehát a szűrőmódszer azt állítja, hogy nem gyanús, tehát biztosan nem beteg, de ha itt elvégeznénk a diagnosztikus tesztet, akkor betegnek találnánk. Itt tehát nem ismerjük fel azt, hogy a páciensünk beteg. Jó szűrőmódszer az, ahol az álnegatív esetek száma kicsi, de lehetőleg álpozitív eset se legyen sok. Ilyen a már említett citológia is.
A terhességi cukorbetegség esetén több szűrőmódszer is van. Létezik egy lépcsős módszer is, amikor a diagnózist egyetlen aktussal lehet felállítani: ez a módszer a cukorterhelés. Előnye, hogy csak egyszer kell elmenni vizsgálatra és van diagnózisuk, hátránya, hogy kellemetlen, sokan kihányják a cukrot, és akkor nincs diagnózis, ismételni kell (és drága).
