Ritkán van lehetősége ugyanis egy gyermeknek arra, hogy családon belül rögzüljenek a „mi lányok”, „mi fiúk”, „mi kicsik”, „mi nagyok” csoportkategóriák és viszonyulások. A gyermekközösségek mozgás- és játékigényei is többnyire bővebbek annál, mint amire egy átlagos lakás teret ad.
Cukorbeteg az óvodában, iskolában
Mindemellett 4-5 éves életkor előtt a cukorbeteg gyermek hagyományos gyermekközösségbe lehetőleg ne járjon. Azért, mert még nem várható el, hogy saját magára megfelelően figyeljen, és az sem valószínű, hogy a bölcsődei gondozónő vagy az óvónő kellő figyelmet tud fordítni a diabétesszel kapcsolatos problémákra. Egyre több olyan gyermekközösségi formával találkozunk viszont, amelyben a szülővel együtt a cukorbeteg gyermek is részt vehet (játszóházak, a gyermekközösségek nyílt napjai).
Az iskolakezdés előtti 1-2 évben – tapasztalataink szerint – az óvodák nem zárkóznak el a cukorbeteg gyermek fogadásától. A vércukormérést, illetve annak ellenőrzését az óvónők vállalni szokták – ha kellő oktatásban részesülnek. A leggyakoribb étkezési megoldás, hogy a tízórait az óvodában kapja a gyermek, ebédre viszont hazaviszik.
Az iskolakezdést nem szoktuk siettetni, inkább 7, mint 6 évesen kezdje el az első osztályt.
Ebben az életkorban elvárható, hogy
- tudja megmérni a vércukrát és minősíteni, hogy „ez jó”, „ez alacsony”, „ez magas”,
- tudja beadni a gyors hatású inzulinját,
- tudja, hogy mit kell tennie alacsony vércukorérték (hipoglikémia) esetén,
- bármi furcsát érez, szóljon a tanítójának,
- tudja, ő nem ehet meg mást, csak ami neki való.
Helyes, ha a tantestület minden tagja és az osztálytársak is tudnak a gyermek betegségéről – természetesen az iskolaorvos és az iskolai védőnő is. A gyermek biztonságában döntő szerepe az osztályfőnöknek és a testnevelő tanárnak van.
Sem a vércukorméréshez, sem az inzulin beadásához nem szükséges a gyermeknek félrevonulnia, de e kérdésben egyedi döntéseknek is helye van. Az viszont a gyermek joga, hogy ha rosszul van, azonnal megmérhesse a vércukrát, és hipoglikémia esetén bármilyen szituációban ehessen!
Az iskolához kötött programok (szakkörök, énekkar, rendezvények, kirándulások stb.) egyedi elbírálást igényelnek. Az alapelvek: lehetőleg minden olyan programban vegyen részt a gyermek, amely nem öszszeegyeztethetetlen betegségével. A részvétel kérdésében a szülő és a pedagógus törekedjék konszenzusra, a döntés előkészítésébe vonjuk bele a gyermeket is. Az alsó tagozatos programokban többnyire egy-egy szülő is részt vesz, könnyítheti a döntést, ha a kirándulásra a cukorbeteg gyermek édesanyja megy el. Felső tagozatos és középiskolás korára többnyire eljutnak a cukorbeteg gyermekek az önmenedzselésnek arra a fokára, hogy – a mobiltelefon biztonsága mellett – elengedhetjük őket a kirándulásokra.
A rendszeres sport javítja az anyagcserét
A diabéteszes gyermeket az iskolai testnevelés alól hiba lenne felmenteni. A testmozgás javítja az anyagcserét, helyes, ha a gyermek rendszeresen sportol. Fontos, hogy legyen kedve az adott sporthoz. Részesítsük előnyben az effektív mozgással járó sportokat, az izometrikus gyakorlatokkal járó erősportokkal szemben. A sportkörben legalább az edző legyen tisztában a diabétesz lényegével, a vércukormérés szükségességével, a hipoglikémia elhárításával. Ne javasoljunk olyan sportágat, amely különösen veszélyes (hegymászás, autó- vagy motorversenyzés stb.), vagy amelyben hosszan egyedül van a gyermek (tájékozódási futás).
A cukorbeteg gyereknek más legyen a kezelési rendszere az edzési vagy versenyzési napokon, mint máskor. A mai versenysport eltér az „ép testben ép a lélek” elvétől, és az ifjak számára is sok kockázattal jár.
Ennek ellenére nem szoktuk tiltani a versenysportot sem, ha az adott sportágban tehetségesnek bizonyul a gyerek. Ilyen esetekben az edző, a sportorvos és a gondozást végző orvos szoros együttműködése szükséges. Az erőltetett edzés és a versenyek felboríthatják az anyagcserét (az izommunka hipoglikémiát okozhat, a versenyek izgalma pedig – stresszhatásként – jelentős vércukor-emelkedéssel járhat), ugyanakkor a teljesítményre jelentős befolyással lehet az aktuális vércukorszint (magas vércukor esetén csökken a koncentrálóképesség, a hipó pedig mind a fizikai, mind a szellemi teljesítményt jelentősen ronthatja).
