Az ilyen esetekben nemcsak a cukorbetegséget, hanem a társult zsíranyagcserezavart és magas vérnyomást is kezelni kell. A diétás utasításban pedig nem csupán a szénhidrátbevitelt szükséges meghatározni, hanem a súlytöbblet miatt az energiafelvétel megszorítása is szükséges. E betegek életkilátásai a megfelelő, összetett terápia nélkül rendkívül kedvezőtlenek az érelmeszesedés talaján kialakuló szívizom infarktus, valamint az agyi vérkeringési zavar és a következményes bénulások miatt.
Vizsgálatok sorozata bizonyítja, hogy a 2. típusú cukorbetegséget gyakran már csak a késői érelmeszesedéses szövődmény panaszokat okozó stádiumában fedezik fel. Előrehaladott alsó végtagi érszűkület, szívkoszorúér-betegség, lezajlott szívinfarktus, vagy agyvérzés kapcsán derült ki a beteg magas vércukra. Nemegyszer szemészeti vizsgálat kapcsán a szemész állítja fel a cukorbetegség diagnózisát, mert a szemfenéken diabéteszre jellemző elváltozásokat talál. Előfordul, hogy ideggyógyászati- vagy egyéb szakrendelésen lábzsibbadással, lábfájdalommal jelentkező betegről derül ki cukorbetegség.
Talán ennyi is kellően alátámasztja, hogy helytelen az a vélemény, miszerint a cukorbetegségnek csak az inzulinnal kezelt formája tekinthető komolynak, folyamatos figyelmet és gondozást igénylőnek. Ne feledjük, a szénhidrát-anyagcsere zavara többnyire már 5-15 évvel az érelmeszesedéses szövődmények miatti panaszok jelentkezése előtt kimutatható és megfelelően kezelhető lett volna.
A diabétesz olyan betegség, amely fájdalmat, komoly panaszokat többnyire csak a szövődményeket követően okoz. Ha a rendszeres vércukor ellenőrzés, az orvos által javasolt egészséges étrend betartása, majd a tablettás kezelés ellenére, a beteg vércukra hosszabb ideje 8 mmol/l felett van, szükségessé válik az inzulinkezelés bevezetése az életkilátások optimalizálásához. Komoly veszélyt jelent viszont, ha a beteg nem fogadja meg a szakember ezt ajánló javaslatát, ami - sajnos - szintén előfordul.
