Hogyan jutunk a PCOS diagnózishoz?
Legfontosabb, hogy bármely, PCOS-ben is előforduló tünet okaként felmerüljön a PCOS gondolata. Vannak tünetek, amelyeknek leggyakoribb oka a PCOS a, mint pl. a férfihormon-túlsúly tünetek, vagy a peteérés zavarából adódó meddőség. Ilyen panaszok esetén elsősorban tehát PCOS-t kell keresni.
A tünetek legnagyobb része a beteg alapos kikérdezésével és egyszerű vizsgálatával felismerhetők, a gyanút könnyű fölvetni családorvosi szinten is. PCOS lehetőségét kell mérlegelni rendszertelen menstruáció, perzisztáló vagy kezeléssel dacoló pattanásosság (akné), szőrösödés, hajritkulás, fogamzási zavar, korai vetélések, terhességi cukorbaj, fiatalkori elhízás, cukorbetegség akár külön-külön észlelése esetén is.
Néhány kiegészítő vérvizsgálat és alhasi ultrahang az esetek döntő többségében elegendő is a leginkább a hasonló tüneteket okozó más betegségektől való elkülönítéshez (pajzsmirigy, mellékvese, agyalapi mirigy, ill. a petefészkek egyéb betegségei), melyek szintén járhatnak policisztás ovárium-képpel, férfihormon-túlsúly tünetekkel, teherbeesési nehézséggel. Ezért van szükség alapos endokrinológiai ismeretekre a betegség vizsgálatához, mert az sem kizárt, hogy egy betegen a PCOS mellett még más betegség is fennáll egyidejűleg.
A diagnózis nincs laboratóriumi értékekhez kötve, mert a sokrétű és finom hormonzavar miatt csak az egészségesekhez való csoportos összehasonlításban tűnik ki, hogy a PCOS betegekben magasabb a szabad tesztoszteron, DHEAs, androsztendion, inzulin szint és az LH/FSH arány, valamint csökkent az SHBG és inzulin érzékenység.
Egyénenként alig egy-egy hormon szintje lóg ki a „normál” tartományból, durva hormonemelkedés pedig egyenesen a szindróma ellen szól (ekkor a bajt más betegség okozza, az okot tehát tovább kell keresni). A „hormonok rendben vannak” kijelentés egyáltalán nem zárja ki PCOS lehetőségét. Az inzulin rezisztencia tényét sem szükséges egyénileg vizsgálni, mert nincs gyakorlatilag alkalmas módszer ennek igazolására. A cukorterhelés közben a vércukor- és inzulinszintekből kalkulált eredmények ugyan utalhatnak jelentős inzulin-túltermelődésre, csökkent inzulin-érzékenységre, de sok hibaforrása miatt ez a vizsgálat nem mindig mérvadó.
A szabályosan előkészített és végrehajtott cukorterheléses vizsgálat azonban minden PCOS esetben elvégzendő, mert sokaknál az első vizsgálat idején már kimutatható a cukorszabályozási zavar, csökkent cukor-tolerancia, emelkedett éhgyomri vércukorszint, vagy akár 2-es típusú cukorbetegség formájában, amiről előzetesen nem tudott.
A PCOS gyakoriságánál fogva ugyanazon a betegen fennállhat más endokrin betegség is, ezek között leggyakoribb az enyhe hipotireózis, akár minden ötödik PCOS-s betegen. Először az ilyen társuló betegséget kell kezelni (pl. egyensúlyba hozzuk a pajzsmirigy működést), és ha a PCOS tünetek továbbra is megmaradnak, akkor PCOS együttes fennállása a diagnózis, és a beteg a PCOS miatt is kezelendő. Cukorbetegség, lipid-eltérések, a hemosztázis zavarai általában csak később jelentkeznek.
