A szőlő leve
A különböző fajták közös sajátossága, hogy a gyümölcs, nem utánérő.
Ha zölden vesszük le, zölden fogyasztjuk el… Ha inkább az édesebb ízű szőlőt választanánk, akkor a sárgább színűt vásároljuk. A színes szőlőknél a mélyebb színű az értékesebb, mert annak antioxidáns tartalma nagyobb.
A szőlőnek igen nagy a vértisztító és az idegeket erősítő hatása, remek izomregeneráló táplálék.
A belek betegségeit gyógyítja, a vese- és hólyagkövesedést megszünteti; a belső összenövéseket is oldhatja.
Fokozza az epeelválasztást, és a nagy mennyiségben elfogyasztott szőlő a vizelet savasságát is jelentősen csökkenti. Igen jó hatású szamárköhögésnél és a daganatos betegségeknél is.
Reuma, májbetegségek, vízkór esetén a fehér vagy zöldes színű szőlők a legjobbak, míg a sómérgezést, a savasságot, a hurutokat a fekete és kék szőlők oldják a leghatásosabban.
Nem tanácsos viszont a szőlő fogyasztása szénanátha, asztma, tuberkulózis és tüdőgyulladás esetén.
Ha a test súlyát akarjuk növelni és a bélműködést fokozni, célszerű édes szőlővel-kúrát tartani. Hasmenésnél, reumánál a savanyú szőlő előnyös.
Az almához hasonlóan igen jól tárolható. Pincehidegben, szétterítve még januárban is kellemes őszi ízeket tud nyújtani. Másik tárolási formája a kötözés, melyre igen alkalmas fajtái vannak.
Közismert, hogy a déli vidékekről származó édes szőlők aszalt formában történő tartósítása a mazsola. Egész évben kellemesen egészíti ki táplálékainkat, édesítésre is alkalmas.
A könnyebb eltarthatóság miatt néha kénezik a mazsolát, ez azonban ártalmas az egészségre. A kénezett mazsolát meleg vízben alaposan mossuk át, áztassuk egy kicsit!
A szőlő a szervezet számára emésztés nélkül közvetlenül is felhasználható cukrot szolgáltat, ezért kúraszerűen különösen ajánlható vérszegénységre, idegi problémákra, fizikai gyengeségre, betegségből való lábadozás idején fő táplálékul, székrekedésre, aranyérre, mindenféle gyulladásos megbetegedés gyógyszereként, májpangásra, gyomorhurutra és női betegségekre.
