Az árpa tünetei
Az árpa (hordeolum), melynek a Staphylococcus aureus az okozója, egy kicsiny kelés a szemhéj külső peremén, mely legtöbbször a szem belső zugához közeli szempilla gyökeréből fejlődik ki. Kiindulási pontja a szempilla egyik faggyúmirigye. Az árpa egyszerű gyulladással kezdődik kivörösödés, duzzanat és helyi fájdalom kíséretében. Amint bizonyossá válik, fájdalmas lesz, s formája és vastagsága az árpaszemre emlékeztet, ahonnan elnevezése származik. A keléshez hasonlóan az árpa is megtelik gennyel és megjelenik benne egy fehér központi mag, a tüsző.,
Megjegyzendő, hogy az árpa és a jégárpa a szemhéjak igen gyakori, hétköznapi és egymáshoz sokban hasonló gyulladásos állapotai. Éppen ezért a két betegségtípust sokszor összekeverik egymással.
A szemhéj bepirosodik, megduzzad, és fájdalmassá válik az árpát körülvevő területen. A külső árpa különösen feltűnő, piros, érzékeny duzzanat képében jelentkezik a szemhéj széle alatt. A belső árpa nem mindig okoz látható csomót. A látás kicsit homályos lehet a belső árpa felszínén meggyűlő, onnan elúszó váladéktól, valamint attól, hogy a felső szemhéjban növekvő árpa finoman eldeformálja a szaruhártya egyébként szabályos felszínét. A szemgolyót, annak egészségét - tehát a látóképességet - ez a betegség nem érinti.
A szem és a szemhéjak szabad szemmel és réslámpával történő vizsgálata - a réslámpa tulajdonképpen egy biomikroszkóp - egyértelművé teszi az árpa diagnózisát. Az árpa eleinte egészében piros, gyulladt, fájdalmas és rugalmas tapintású. Ahogy a folyamat előrehalad, a gyulladt terület "beolvad", az árpa kissé megpuhul, már nem feszül annyira, rajta sárgás gennycsap jelenik meg a mirigy kivezető csövének megfelelően, akárcsak az arcon jelentkező pattanásoknál. Ez az állapot már azt jelzi, hogy a tályog hamarosan spontán felfakad, vagy művileg kitisztítható.
Előfordulás és okok
A betegség igen gyakori, banális állapot, bárkinél előfordulhat. Hajlamosító tényező lehet a nem kellően higiénikus munkahely, kisgyermekeknél is többször ismétlődhet, követve a szintén gyakori felső légúti hurutokat. Fontos tudni, hogy mint több más fertőzéses eredetű bőrgyulladás, ez is gyakrabban fordul elő cukorbetegeknél. Olyan betegnél tehát, akinél az árpa visszatérő, makacs, és kezelésre rosszul reagál, érdemes vércukor vizsgálatot kérni, az esetlegesen még fel nem ismert diabétesz tisztázására.
Az árpa kezelés
Sok esetben az árpa magától kifakad, ezt elősegíthetjük meleg - de nem forró! -, nedves borogatással vagy párakötéssel: A borogatáshoz a tiszta zsebkendőt vagy kéztörlőt meleg vízbe mártjuk, jól kicsavarjuk, hogy csak egy kevés nedvesség maradjon benne, és óvatosan beborogatjuk vele az érintett szemhéjat. Újra és újra belemártjuk a vízbe, hogy nedves és meleg maradjon.
Az árpa kezelésében a meleg borogatáson és párakötésen túl hasznos lehet antibiotikum-tartalmú szemcsepp vagy kenőcs. Ennek kiválasztását bízzuk a háziorvosra vagy szemész szakorvosra, sose használjunk orvosi előírás és adagolási javaslat nélkül ilyen készítményt.
Ha a kezelés pár napon belül nem hoz eredményt, és az árpa nem fakad ki, vagy nem szívódik fel magától, keressük fel újra a szemészeti szakrendelést. Sose próbáljuk az árpát magunk kinyomni vagy megnyitni. Ezzel a szemhéj laza kötőszövetei közé préselhetjük a gyulladásos anyagot, és ez súlyos, lap szerint terjedő, akár a szemgödör szöveteinek épségét fenyegető gyulladást idézhet elő.
Ha az árpa nem nyílik meg, vagy nem szívódik fel magától, az akut gyulladás elmúltával a következőkben említendő jégárpához válik hasonlóvá. Fájdalmatlan, rugalmas csomócska marad a helyén. Ezt a szemész szakorvos pár perces, ambuláns beavatkozással kitisztítja. A beteg kevés érzéstelenítő szert kap injekció formájában az árpa körüli bőrbe. Ezután az árpát egy speciális csipeszbe fogják. Ennek az eszköznek az egyik szára kerekded fémlapban végződik, a másik szár vége ezzel szemben gyűrűt formáz. Ebbe a csípőbe fogva az árpát az a környezetétől elszigetelődik, elődomborodik, így finom szikével könnyen megnyitható és kitisztítható, anélkül, hogy a genny a környező szövetekbe préselődne. Rövid vérzéscsillapítás után a beteg antibiotikumos kenőcsöt és párakötést kap, amit pár óra múlva, otthonában eltávolíthat. Az árpa csúcsán ejtett apró nyílás pár napon belül nyomtalanul beheged.
A gyulladási szakaszban antibiotikumos kenőcs alkalmazása naponta kétszer és antibiotikumos szemcsepp csepegtetése naponta három-hat alkalommal elegendő lehet a gyógyuláshoz. A gennyesedés idős szakában meleg borogatás alkalmazása ajánlott a genny kiürítésének elősegítésére. Lehetséges a kenegetés 1%-os jódalkoholos vagy 20%-os jódtinktúrás oldattal, antibiotikumos szemcseppek alkalmazásával együtt. Kis bemetszés végezhető a tüsző eltávolításának megkönnyítésére. Kerüljük az öngyógyítást, valamint a túl korai bemetszést is. Ha visszatérően jelentkezik az árpa, olykor általános antibiotikumos kezelést írnak elő.
A szemhéjmirigy fertőződése (jégárpa)
Kemény, fájdalommentes csomó a (jégárpa) a szemhéj külső felében, amely gyakran heteken át változatlan.
Jégárpa Tünetei
Kemény, fájdalommentes csomó (jégárpa) a szemhéj külső felében, amely gyakran heteken át változatlan. A csomó felett a bőr szabadon mozgatható. Ha a jégárpa (chalazion) megfertőződik, a szemhéj pereme kivörösödik és fájdalmas lesz. Ha a jégárpa a szemhéj belső oldalán dudorodik ki, akkor a szemgolyó irritációját okozza.
Jégárpa okok
A szemhéjak szövetében találhatók a Meibom-mirigyek, melyeknek kiválasztási csatornái pontosan a szempillák mögé ürítik váladékukat. Ezek a mirigyek választják ki a szemhéj szélét kenő zsírokat. Ha e zsíros anyag kiválasztási csatornácskáinak egyike eldugul, akkor pangó váladékai cisztát képeznek, ezt nevezik jégárpának.
Jégárpa Kezelés
Ha a sérülés gyulladásban van, a kezelés abból áll, hogy kétnaponta antibiotikumos kenőcsöt alkalmazunk a sebre, önmagában vagy egy corticoid (mellékvesekéreg-hormont tartalmazó) készítménnyel együtt, és naponta három-négy alkalommal antibiotikumos szemcseppeket juttatunk a szembe. A gyulladásos szakaszon túl, általában sebészeti eltávolítás javallott helyi érzéstelenítéssel. A műtét utáni kezelésként antibiotikumos szemcsepp alkalmazása célszerű naponta háromszor, négy-öt napig.
Hasznos tudnivalók a jégárpáról
A jégárpa gyakrabban jelentkezik olyan embereknél, akiknek a szemhéj széli mirigyei a kelleténél több váladékot termelnek. Közvetve ez okozza a mirigy kivezető csövek elzáródását is. A megelőzésben fontos szerepe van a felesleges váladék eltávolításának. Erre a "szemhéj toilette" elnevezésű, egyszerű módszer ajánlható. Fürdés, mosakodás végén, vizes kezünkön kenjünk el egy csepp babasampont, azért ezt, mert a babasampon nem csíp, ha a szembe kerül. Csukjuk be a szemünket, és masszírozzuk mutatóujjunkkal a szemhéjat vízszintesen, valamint az alsó szemhéjat felfelé, a felső szemhéjat lefelé, a pillasor irányába. Számoljuk a mozdulatsort, és tízszer ismételjük. Majd váltsunk a középső, azután a gyűrűs és a kisujjunkra. Minden ujjnál tízszer ismételjük a masszírozó mozdulatokat. A számolás abban segít, hogy ne hagyjuk túl gyorsan abba a masszázst, és valóban hatásos legyen. Ha végeztünk, langyos vízzel mossuk le a szemhéjakról a maradék sampont. Ezt a tisztogatást érdemes eleinte naponta kétszer elvégezni. Később, ha a szemhéjszél állapota javul, már nem tapasztalható felesleges váladék, és nem jelentkezik újabb jégárpa, a kezelés ritkítható, és elég hetente kétszer, háromszor elvégezni.
Abban az esetben, ha a jégárpa a megfelelő kezelés, sebészi tisztítás ellenére több alkalommal kiújul, szükség lehet szövettani mintavételre, mert időnként a krónikus gyulladás talaján a sejtek rosszindulatú elfajulása is előfordulhat.
Forrás: http://www.hazipatika.com
